Take Five. A délután forgalom sűrűjét csak a célnál kaptuk el, így elég jól lehetett közlekedni, ez mindenképpen nagy öröm volt. Megérkeztünk, de mivel nagyon elhúzódott David Ruis beállása, a fél nyolcra hirdetett koncert színpadpróbáját mi 19.10 órakor kezdhettük meg… Nem mindig kellemes teltházzal beállni… Merthogy, teltház volt, kérem! Nagyon megtisztelő volt, hogy ilyen sokan eljöttek, s végighallgatták Pintér Bélát és a csapatot.
Szervezését tekintve, nem volt tökéletes a lebonyolítás. Túl a beállási nehézségen, és a színpadi elrendezésen, s az eluralkodott kaotikusságon, mégis azt mondom nagyszerű volt! Egy olyan klubban dicsérni Istent, amit alapjában véve nem ezért építettek, nagyon megtisztelő.
Jó volt látni, ahogy jönnek és jönnek az emberek. Folyamatosan, míg tele nem lett a klub. Aztán, fél nyolc után valamivel, belekezdtünk. Bár a színpadon a hely igen szűkösnek bizonyult, élvezetes volt! Így legalább közelebb álltak hozzám is az énekesek, s „real” üzemben hallani a hangjukat nagyon-nagyon jó volt!
Bő órát játszottunk, és néhány kedves ismerőssel is sikerült a koncert után összefutni. Nagyon kedves emberek sok pozitív visszajelzéssel adták tudtunkra, hogy tetszett, amit láttak, hallottak.
David Ruis és zenekara következett, akik bő másfél órát játszottak. Mivel „a mi Tamásunk” dobszerkóját, és Robi bass ládáját használták, meg kellett várnunk az este végét. Fél tizenkettő körül tudtunk elindulni Tamáshoz, hogy a szerkót elvigyük hozzá, s aztán irány Szentendre. A lányok (Gabi, Nóri, Klári) már régen hazamentek, hogy feleslegesen ne kelljen ott ülniük és várni az este végét. Végül aztán fél egy értünk haza, Szentendrére. Még vacsoráztunk, aztán rövid eszmecserét követően mindenki kidőlt…
Nóri szombat reggel már hat óra előtt „riadót fújt”, így rövid volt az éjszaka.
A délelőttöt még együtt töltöttük Bélával, és Klárival. Személy szerint nagyon élveztem a kötetlen beszélgetést, ahogyan találgattuk, mit hoz a jövő; hogyan tovább? Van-e közös nevező, s ha igen, akkor hogyan tudjuk összeegyeztetni, mit is kéne pontosítanunk, és hogyan, miben tudnánk előre lépni.
Kora délután aztán, miután Béciék útra keltek, mi is elindultunk Nagykovácsiba Kornélért, aki előző este ott aludt nagypapinál. A HÉV-ben megtartott kivételes szombati alkalmon szolgálhattam. S bár rendkívül fáradt voltam, álmomban nem hittem volna, hogy ilyen éber leszek. Felfrissített Isten közelsége. Egyszerűen jó volt.
Este aztán újra kijött a fáradtság, szerencsére a gyerekek is kidőltek, így pihenhettünk… Vasárnap pedig csak egy könnyed sétát iktattunk a programba a pihenés mellé. Még néhány napot el tudnék viselni így… Annál is inkább, mert a család, a munka és minden egyéb mellett két hete nem tudom befejezni az elkezdett zenei felvételeket… de jó lenne már…
