A hétfő reggelt korán indítottuk, ugyanis ultrahangos vizsgálatra mentünk a Margit Kórházba, remélve, hogy ma már megtudhatjuk, kislány, vagy kisfiú a mi kis pocaklakónk. :-)
Az orvos szerint kislányunk lesz! :-)))) Valószínűleg. Merthogy, nem lát "lógni" semmit (mondjuk, akkor mi más lehetne?), de mivel nem feküdt úgy, hogy 100%-ig meg lehessen állapítani, így valószínűleg kislány a babánk! Örömteli év vége! Alig várom, hogy ezer százalékig biztos legyen! Mivel hamarosan még egy ultrahang vár ránk, remélem, egy-két héten belül biztossá válik a dolog.
Gabi mondta, hogy úgy mocorgott a kis lurkó, hogy a kis kezét és az ujjait is lehetett látni. Mivel az egyik vizsgálati eredmény nagyon alacsony lett, a frászt hozták ránk az orvosok, mondván, hogy egy elég súlyos betegségre is utalhat akár ez az adat. Hirtelen kiakadtunk. Amíg Gabi a vizsgálatra várakozott, én Kornéllal voltam a kórház büféjénél, és amíg ő ropit evett, azon fohászkodtam, hogy hadd legyen tökéletesen egézséges a kisbabánk.
Amikor Gabi kijött a vizsgálatról, megnéztük a képeket, és már valóban gyönyörűen látni a kisbabát! Megkérdeztem, mit mondott az orvos? A válasz ez volt: Minden teljesen rendben van, tökéletesen jól van a baba! És ez a tökéletes szó most többet jelentett mindennél! Hála Istennek!
Az Ünnepek alatt kissé elszaladt a ló velem, legalábbis, ami a komoly Biblia olvasást, és mélyebb Isten-keresést illeti... De a jó dolog mégis benne van, hiszen, ha nem is töltöttem fél órákat naponta Ige olvasással, azok az apróbb, rövidebb idők is életet jelentenek. A versek zenésítését illetően már vannak ötleteim, pedig direkt kerülöm, a "szándékos" zeneszerzést, inkább csak hagyom, ha jön valami, leírom, felveszem, hogy meglegyen. Új harmóniák, új dallamok és dallamvilágok... Olyan, mintha ezernyi hangzás, és megvalósításra, illetve megszólaltatásra váró ötletek tülemkednének a fejemben.
Mostanában egyre több esetben jönnek elő új dallamok, valami készülőben van... ezen a téren is! Ahogyan Isten közelsége napról napra körülvesz, az egészen elképesztő. "...De én bemehetek házadba, mert Te nagyon szeretsz engem, és szent templomodban leborulok, mert tisztellek Téged. Vezess, Uram, igazságodban..." (Zsoltárok 5/8). Azt hiszem, hogy ez a tudat, az Ő kegyelme, ami miatt találkozhatok Vele... bármikor! Óóó! Na, ez kiváltság! Erőt ad a fáradt időkben, hogy újra lendülettel léphessek tovább; amikor épp minden rendben van, akkor pedig plusz örömöt ad! "Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk általa" - mondja az Írás egy másik helyen (János első levele, 4/9).
Ez a Szeretet ez, ami felbecsülhetetlen, és igazából, úgy gondolom, ésszel, teljesen fel sem fogható - legalábbis számomra.
Egy-két napja felhívott egy kedves barátom Tamás, aki pont szerepelt a verses-zenés álmomban. Hívott, hogy csak úgy megkérdezze, jól vagyunk-e? Oda lettem, meg vissza! Gyorsan el is mondtam neki, hogy mit álmodtam. :-) Tetszett neki az ötlet, hogy doboljon, és zenéljünk együtt. Húú, olyan jó lenne összehozni... Ha itt az ideje, és minden sínen van. Persze, előbb még meg kellenírnom legalább 4-5 dal zenéjét, hogy tovább tudjunk lépni. Egy dalnak már van zenéje, tehát jó úton haladunk... :-)
Ahogyan készülődünk az év végére, egyre izgatottabb vagyok. Szép kis csapat fog összegyűlni itt nálunk. Izgalmas lesz. Már most alig várom!
Rá kell döbbennem, hogy ez a Napló több, mint egyszerű blog, legalábbis a hozzám eljutó visszajelzések alapján. Arról nem is beszélve, hogy sok helyről olvassák, olvassátok - amit ezúton is köszönök. Erdély, Kárpátalja, Felvidék - igazi magyar gyöngyszemek ezek a helyek -, Hollandia (!!!), más ismerősök barátok oldaláról ide átklikkelve, vagy csak úgy, a keresőkből...
Kedves Olvasóm! Nagy szeretettel kívánok neked és szeretteidnek is Istentől megáldott, nagyon-nagyon sikeres, boldog új esztendőt! Jövőre, ugyanitt... :-)
