Van ÁLLÁSod?
Adott egy házaspár. A férj dolgozik, futball edző, a feleség otthon van. Férj minden mérkőzés előtt, az öltözőben térdet hajt a csapattal, és imádkoznak - együtt. Az egyik játékos imája így szól: "Uram, nem a futball teszi ki az életünket, de köszönjük neked a mai lehetőséget. Ha veszítünk, dicsérünk Téged; ha győzünk, dicsérünk Téged. Bármi is lesz, a Te dicsőségedre játszunk ma."
Úgy látszik, tollal és papírral a kezemben kell leülni, megnézni egy filmet, mert Istennek olyan húzásai vannak, hogy csak bámulok. Olykor egy filmen keresztül okít.
A házaspár régóta szeretne gyermeket, sikertelenül. Folyó évben már harmadik alkalommal megy el az orvosához a feleség, hátha... A vizsgálat eredménye: negatív. A hölgy kimegy a kórház parkolójába. Sír. Imádkozni kezd: "Akkor is szeretlek, Uram; akkor is szeretlek!"
Szóval, hölgy beül az autóba, amikor utána szalad az orvos, és közli vele, hogy összecserélték a leleteket, megmutatja a helyes eredményt: kisbabát vár a hölgy.
Kornél közben cirka ötvenszer jön ide, hogy az autópályás játékát újra és újra tegyem össze... hová lettek a gondolataim - két óra különbséggel folytatom. :-) Kis drága csöppségem elaludt, még játszottunk, nassoltunk kicsit, hogy teljes legyen az este. Az óvárosi karácsonyi vásárból hoztam kürtős kalácsot is a családnak - hirtelen karácsonyi hangulatom lett...
Vissztatérve a délután látott filmhez. Sok érdekességet láttam. Ha lehámozom az állandó amerikai nyálas, mézes-mázos réteget a filmről, és kis hazánk gyönyörű zászlaját képzelem oda az amerikai helyébe, mindjárt változik a helyzet.
Bármi is van, hálásnak lenni. Ha játszhatok, akkor azért; ha épp nem, akkor azért.
A reménység pedig nem szégyenít meg - mondja az Írás. A házaspárnak végre gyermekük születik. A férj pedig a feltétlen, körülményektől totálisan független hitre építi csapatát. Az eredménye, hogy megnyerik az állami bajnokságot, egy bizonyos Góliát nevű csapat ellen úgy, hogy a Góliát együttes 85 játékossal érkezik a meccsre, tehát állandó frissítési lehetőséggel; míg a Sasok, vagyis főhősünk együttese 32 tagból áll. A mérkőzés után, amikor már mindenki belátta, hogy megérte hinni Neki, az Istennek, Benne, a Mindenhatóban, akkor az edző megkérdezte a játékosokat: Mondjátok meg nekem: van-e lehetetlen dolog az Istennek?
Jelenleg még nem tartok ott - bármennyire is szeretném -, hogy a zene tegye ki az életemet, de akkor is szeretem Jézust. Ha zenélhetek Neki, akkor is dicsérem Őt, és hálás vagyok Neki; ha nem játszhatok, akkor is dicsérem Őt, és hálás vagyok Neki. Tartok itt? Őszintén!? Nagyképűen hangzik, ha azt mondom, hogy igen?! Remélem, nem tűnik úgy.
De mostanában olyan sok dolgon mentem át, mentünk át Gabival együtt, hogy már nem éri meg sem nagyképűnek, sem álszerénynek lenni. "Meztelenül" megállni Isten előtt... Púder, smink, dizájnos frizura nélkül - ahogy vagyok. Lecsupaszítva magamról az összes karizmatikus, és mai modern lelkes kereszténytől, szolgálótól elvárt összes viselkedést, és minden butaságot.
Hiába tudom, hogy Isten mindent lát, mégis, amikor én magam döntöm el, hogy teljesen lecsupaszítom magamat Előtte, hogy igazán "át tudjon látni rajtam", hogy manír nélkül legyek szemtől szemben Vele - effektíve hagyom, hadd formáljon olyanná, amilyenné Ő akarja, hogy Krisztuson keresztül legyek, azért így más.
Az Ő igazsága válik valóra: "Közeledjetek Istenhez, és Ő is közeledni fog hozzátok" - írja a Biblia, Jakab apostol levelében. Megint bizonyossá vált, hogy amit Ő megígér, azt be is tartja.
Elfogadni a Mester drága kezének átformáló műveletét. Nem biztos, hogy mindig könnyű kis formálásokról van szó. Első körben tutira kemény dolog ez. Egy darab agyagból valamit formálni. Kemény. Aztán az apróbb finomítások már kevésbé nehezek. :-)
Osztom az észt, mintha nagy tapasztalt lennék, pedig csak egy pásztor tapasztalatát írom le.
Van ÁLLÁSod? Jó a kérdés. Úgy értem, hogy megállok Mellette? Kitartok mellette? Próbálok állva maradni mellette? Megáll a hitem? Valós a hitem, vagy csak hagyom, hogy a szél ide-oda magával vigyen? Kősziklára építem a házamat, az életemet vagy az esetlegesen kényelmesebb, könnyebben megközelíthető homokos talajra?
A pénteki Istentiszteleten szabad voltam. Súlyok, terhek nélkül. A Mindenható Isten kegyelme egészen elképesztő! Ahogyan valósággá válik az életemben. Az Ő magasztalása, a Megváltó közelsége, ahogyan a feltámadt Krisztus az Életet adja... Felfoghatatlan az áldozat, amit a kereszten véghezvitt - értem, érted, a világért. Hatalmas súlya van. Az értéke pedig felbecsülhetetlen.
Gabi elénekelt két csodás dalt péntek este, az egyik egy Hillsong dal volt, a "Worthy is the Lamb", a You are my world című lemezről, a másik pedig egy réges-régi himnusz: A Mennybe' fenn, a trónusnál... Egyszer talán duettben B.-vel... Frenetikus dalok.
Megkérdezték tőlem nem régen, hogy megéri-e Krisztus mellett dönteni. Megéri. De ez nem a lelkes, zászlót lengető frenetikus igen, hanem az az igen, amit "A" kereszt lábánál térdelve is kimondtam a Megváltónak. Igen, hiszek Benned, Jézus Krisztus.
Isten megtartja az Ígéreteit, mostmár valóban rajtam a sor: követni Őt, bízni benne - ahogyan ígértem... Jó Vele élni. Isten öröme az én erőm - ahogy az Írás is mondja.
Nagy az Úr, aki szolgája javát akarja... - azoknak pedig, akik az Istent szeretik, minden a javukra válik... Ha jól értem, Isten az én oldalamon áll, és mindent megtesz, hogy segítsen. Azt hiszem, ez éppen elég motiváció ahhoz, hogy végigfussam a pályát, ami előttem áll.
