Napló - Az élet az Élet?!

     Pénteken kiderült, hogy családunk legkisebb tagja már 5,3 cm-es, és az ultrahangos vizsgálat alatt úgy lubickolt, mintha Kornélt látnánk bepörögve. Nagyon izgalmas idők jönnek!


    A péntek este ért élmények, még nyilvánvalóan erősen bennem élnek. Frissek, és nagy hatással vannak rám. Ahogyan minden sms és telefonhívás, amit még a hétvégén is kaptam, mind-mind kedves érdeklődés arról, milyen volt, hogyan sikerült.
    Nem egy-két ember sikere ez. Isten kegyelme, és azt gondolom, mind a csapat, mind pedig a HÉV gyüli magáénak érezheti a megtiszteltetést, hogy ott lehettünk az Arénában ezen a csodás rendezvényen.

    A pihenés nem teljesen jött össze, valahogy kevés volt az idő. Természetesen a legnagyobb fáradtság most, hétfő reggel tör rám.
    Szombaton itthon voltunk, délután apuék átjöttek hozzánk kicsit, majd vasárnap kimentünk Nagykovácsiba apósomhoz.

    Őszintén szólva, még az időjárástól is borsózik a hátam, ezt a szeles, esős, hideg időt nagyon utálom. Tipikusan olyan nap, amikor csak pihenni lenne jó, és ez most hatványozottan igaz, mert fizikálisan és mentálisan is rendkívül fáradt vagyok. Az elmúlt időszak rohanásai, a háromnegyed éves értékelési és hektikus időszakok a munkában rendesen igénybe veszik az energiámat.

    A helyzet nagyon egyszerű: az újabb próbatétel ideje, vagy nevezzük idegölő időszaknak, mindegy, már múlt héten megkezdődött. Annyira, de annyira éreztem még múlt hét végén, hogy valami történni fog...
    A korábbi Igehirdetés a gyülekezetben, nagyon nagy hatással van ránk. Összakaptuk magunkat. Folyamatosan tesszük ezt, igyekszünk minden erőnkkel közelebb húzódni Istenhez. Ezen felül pedig nem csak együtt, hanem egyenként is, hála Istennek, kezdünk egyre jobb formába lendülni, már ami az Istenhez való viszonyunkat illeti.
    A képlet igen egyszerű: ha én megteszek X lépést előre, annak lesz következménye, ami megpróbál alla sarkallni, hogy legalább ugyanezt a mértékű X lépést tegyem meg újra, csak most hátra felé. Ez az, amiben én nem kívánok partner lenni a továbbiakban sem.
    A stressz, az idegesség, a körülmények, a munkahelyi gondok mind-mind annak hatására jöttek elő, hogy döntöttünk: Krisztust követjük. Nem egyszerű, persze, sosam mondom, hogy az. De nagyon szép, és kalandos "utazás" ez.

    Nem szokom meg a kialakult helyzetet, amit már jó ideje gyűrünk. Nem szökök meg az ilyen helyzetek elől - sőt, ebből az országból sem akarok megszökni, bár Ausztrália igen csábító célpont lenne, és kellő távolságban is van.
    Egy dolgot akarok tenni: győzni. Más nem tudja ezt helyettem megtenni, de abban igenis, szentül hiszek, hogy ha én és a családom mindent megteszünk a győzelem érdekében, akkor Isten, aki minden időben hűséges, meg fog segíteni abban, hogy a győzelmünk megtörténjen.


    Az Apostolok Cselekedeteinek 3. részében egy számomra jól ismert történet van leírva. Péter és János apostol a templomba menet, a templom kapujánál találkoznak egy béna férfival, akit Jézus Krisztus nevében meggyógyítanak.
    Fura, de most, ahogy olvasom, csak most esett le, hogy egy-egy ilyen helyzetben, amikor emberek által történik egy-egy csoda, Krisztus maga válik valósággá, csodatevő személlyé. Nem igazán tudom ezt leírni, csak valahogy a sorok között ma reggel azt láttam meg, hogy Krisztus az, aki embereken keresztül vagy ahogyan Ő jónak látja, de megmutatja magát, és az erejét.

    "...Jobb kezénél foga felemelte, annak pedig azonnal megerősödött a lába és a bokája, és felugrott, talpra állt, és járt..." (Ap. Csel 3/7-8).
    Gáz, hogy nem tudom megfogalmazni, ami bennem van. De most úgy jött át számomra ez a reggel olvasott szakasz, hogy Jézus Krisztus így áll, "startra" készen, tehát készen arra, hogy felemeljen engem is , és mindenkit, akinek szüksége van arra, hogy végre felálljon a megszokásból - vagy megszökésből -, és járjon! A múltkori, Kelj fel és járj" című igehirdetésben ezt miért is nem olvastam fel? Hm... Talán legközelebb valahol, valamikor...
    Egyszerű a képlet: mi is történt? Két férfi megy a temlomba, ahol ül egy béna ember a kapuban, kéregetve. Ők megszólítják a béna férfit: "Nézz ránk!" (Ap.Csel 3/4).

    Krisztussal is ez van: ennyit kér: Nézz rám! Tekints FEL! Lehajtott fejjel jó nehéz látni az eget, és a reményt - nehéz felfelé nézni! Nem nagy dolog, mégis óriási jelentőséggel bír: Krisztusa felnézni! Ennyi és nem több, az első lépés. Ha a kontaktus megvan, akkor már nincsen probléma. Az a bizonyos fókusz kérdés jön elő ismét: Hova teszem a fókuszpontot?
    Ha Krisztus arcába nézek, akkor már megvan a kapcsolat. És Ő ilyenkor lehajol, és a kezemnél fogva felemel. Én pedig megerősödve tudok tovább felállni, és járni.

    A remény szavai vannak az Isten Igéjében. Legyen erő e szavakban: "A Názáreti Jézus nevében, kelj fel és járj!"