Állítólag az életem sosem unalmas. Egy kedves barátunk ezt mondta ma este. Szó, mi szó, az élet zajlik. Ma alapos fejmosást kaptunk egy munka-ügyet illetően, amitől bevallhatom, nagyon elkenődtem. De nem számít.
Este, a Nyugati téren, ahogyan máskor is, vártam egy kedves ismerősünkre, hogy ismét együtt menjünk haza. Ez mindennapos dolog. Azonban ami újdonság volt, és nem szeretném többet, az ma megtörtént. Odajött hozzám egy hölgy, és feltette a nagy kérdést: Szeretnél esetleg "valamit"? Azt sem tudtam, hogy fiú vagyok vagy lány. Ránéztem, megráztam a fejemet, és odébb léptem. Szegény lány szemébe nézve nagyon megszántam. Látszott a tekintetében, hogy óriási szeretet hiánya van, és emellett, egyszerűen az Istentől jövő Életkedv sincs meg benne.
Ahogy néztem az embereket a téren, sietve és andalogva haladtak, alig-alig láttam olyan arcot, akire jól esett ránézni. Életkedv. Vagyis, ennek hiánya. Óriási szükség van ebben az országban Isten kegyelmére, szeretetére. Ezt, hiába próbálják sokan megvenni pénzért, vagy remélik a psrotitúcióból, vagy a pénzből, vagy akármi másból... Ha Isten egyetlen Fia, Jézus Krisztus nem a közvetlen "ismerősünk", nem a bártunk, és Megváltónk, akkor esélytelen a boldogság...
"Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, Őbenne bízik (Hozzá menekül)" (Zsoltár 34/9).
2008.11.15.
10:38
Írta: Baloo27
November 13. csütörtök
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
https://baloo27.blog.hu/api/trackback/id/tr47769990
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.