Délelőtt átjöttek édesapámék, hazahozták Kornélt, aki náluk töltötte az esküvőn való részvételünk miatt az éjszakát; valamint a zenei csapatunk többi tagja is megérkezett egy gyors pizza-ebédre, hogy aztán útra kelhessünk Nyíregyházára, ahol délután 5 órától Pintér Bélát kísértük, a "Szentírás egy zenész szemével" elnevezésű zenés estén.
    Minden frankó volt, valamelyest frissnek éreztem magamat, két dupla kávé után; úgyhogy autóba ültünk Adél, Edit, Bazsi és jómagam. Gabi sajnálatos módon nem tudott jönni:-(((( De már dolgozunk azon, hogy a jövőben mindenféle gyermekfelügyelet és utazás, és minden meg legyen oldva. Vezsünk egy 20 személyes buszt, vagy nem tudom, de mindent megoldunk, hogy midenki tudjon menni - mindenhova (milyen sok szó, amelyikben szerepel a "minden"...) :-D
    Szentendréről indultunk 13.10-kor, hogy aztán negyed négykor beléphessünk a templomba. Nem terveztem, hogy ilyen hamar odaérünk, de jó volt a forgalom, a sebesség - remélhetőleg nem volt trafipax sem...
    Még sosem jártam Nyíregyházán - mellett már elhaladtam néhányszor, de még sosem jártam a városban. Most először. Nyugodt helynek tűnt, így vasárnap délután.

    Megérkeztünk az Emmaus Evangélikus Templomhoz. Ilyet még nem láttam, pedig sok szép templomban jártam már. Ez valami frenetikus! Néhány év épült fel, egészen elképesztő elganciával, mérnöki pontossággal van berendezve. Beépített kamerák, hogy az emeleten, és a templom melletti ebédlő részben is lehessen kivetítőn is figyelni a rendezvényt, valamint a dalok szövegét is itt vetítették ki.
    Komplett vágószoba a nagy terem mellett, gyönyörű ablakok, az elrendezés... Egyszerűen minden a helyén volt! Zseniális!

    A koncertnek hirdetett zenés est, kissé talán döcögősn indult, az előző napi fáradtság még mindenkin érezhető volt... Néhány összenézés, egy két apróság, amit csak mi vettünk észre... Mosolygás... És egy kivételes dolog: Szeret vagy nem szeret. Ezt a csemete dalt élőben játszottuk. 5 ének, és egy zongora. Nekem bejött.
    Ma csak álmodom arról... Tenyerembe metszettelek... Néhány szól dal, köztük a készülő Gospel anyagból is elhangzottak örök kedvencek, amelyeket idősek és fiatalok egyaránt tudtak énekelni.
    Majd Táncol a Menny, Lényed érint, és néhány pörgősebb dal, amelyet nagyon élveztünk - igen, mi - mindannyian. A jelenlévők és a csapat - együtt. Mindenki állva, tapsolva énekelt, és Isten magasztalása, Jézus Krisztus feltámadásának örömhíre, a megváltás ereje betöltötte az egész templomot. Óriási élmény minden alkalommal, akár a HÉV-ben, akár máshol szolgálhatok, szolgálhatunk, hogy ha hallom a gyülekezet hangját. Szeretem, amikor bátran énekelnek az emberek, mert így nem előadásról van szó, hanem közös Isten-dicéretről(Adél, elsősor[ban szereti]...)! :-D
    Rengeteg pozitív visszajelzés érkezett már ott, rögtön az este végén. Egy idős néni, 90 éves; azt mondta Bélának, hogy ő 16 évesen átélt egy szellemi megújulást, ébredést - azóta is 16 évesnek érzi magát a lelkében, és azt kívánja nekünk is: mindig legyünk 16 évesek!
    Azt gondolnám, hogy ez a stílus kevésbé az idősebb korosztály tetszésének megfelelő stílus, mégis, Isten dicsérete mindenkié! Ennél kedvesebb jókívánságot, minthogy maradjunk mi is állandóan ébren, törekedjünk a megújulásra nap mint nap, nem kaphattunk volna! Felemelő volt.
    Az est végén egy kis vacsorára is hivatalosak voltunk, ahol B. Andrással, a lelkésszel is volt szerencsénk beszélgetni. Kellemes este volt!
   
    Fél kilenckor tudtunk elindulni végül, útközben még megálltunk némi üdítőt magunkhoz venni, hogy bírjuk hazáig. 11 órára hazaértem Szentendrére. Útközben pedig - ez felttébb érdekes -, lényegesen kevesebb volt a baromkodás, mint máskor. Oda- és hazafelé is sokat beszélgettünk, de valahogy a komolyabb dolgok kerültek szóba. Annyira élvezetes volt! Megismerni kicsit jobban a többiket, hogy nekik hogyan vezetett az útjuk Krisztus megismeréséhez, és egymáséhoz...
    Jó volt! Az egész nap! Leszámítva az autópályának azt a szakaszát, ahol néhány kilóméter hosszan, valami eszméletlen büdös, tömény trágya szag lepte be a környéket. :-)
   
    Isten kegyelme megrendítő volt ezen az estén - számomra mindenképpen. Egy-két elejtett, hangsúlytalan mondat olyan mélyen megmaradt bennem... Isten szólt hozzám. MIközben beszélgettünk... Tudom, mi az, amin mindenképpen változtatnom kell. Isten szeretete az, ami alakít.
    "Megőrizlek és megajándékozom általad szövetségemmel népemet, hogy te állítsd helyre az országot...Mondd a foglyoknak: Jöjjetek ki! - és a sötétségben levőknek: Jöjjetek napvilágra!
    Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük. Nem éheznek és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert az terelgeti őket, Aki könyörült rajtuk, az vezeti őket forrásvizekhez.
    Ujjongjatok, egek, vigadozz föld, törjetek ki ujjongásba, hegyek! Mert megszánta népét az Úr, és könyörül a nyomorultakon!" (Ézsaiás 49. részének néhány verse).

    Isten erre hívja azokat, így, azt hiszem engem is, akik tenni akarnak Érte: nyissuk ki a szánkat, és mondjuk a szükségben élőknek: gyertek a fényre, van remény - hiszen az vezet bennünket, aki könyörül rajtunk - maga, az Élő Isten!
    Hangos ujjongásba kell, hogy kezdjek magam is, mert rajtam, nyomorulton is megkönyörül az Isten - minden nap! Jöjjetek napvilágra!