Na, kérem, a ma esti gyüli alkalom már úgy kellett, mint egy falat kenyér. A hosszú hétvége miatt sokan elutaztak pihenni, kikapcsolódni, így kevesebben voltunk az átlagosnál, mégis, Isten sosem kevesebb.
Mostanában újra kezdem megélni Krisztus közelségét. Volt egy idő, hogy állandóan csak Isten, mint Atya foglalkoztatott. Róla, Neki születtek a dalok, az elmélkedéseim tárgya is Ő volt. És ez fontos, hiszen nem lehet más cél, csakis az Atya Isten, ugyanis, Krisztus „csak” út… Nem cél. Ő maga mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül” (János 14/6).
Mégis, sokszor lépek túl, túlságosan is könnyedén azon, amit Ő tett értem. Emberré lett, és meghalt azért, hogy élhessek. Ezzel az áldozatával vezetett el engem az Atyához, lett híd Isten és ember között, ezzel békítve meg a két felet egymással.
Koránt sem egy egyszerű kis apróságról van itt szó! Óriási dolgot tett! Az Ézsaiás könyvében olvasható prófécia is szuperlatívuszokban beszél róla:
"Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: Csodálatosnak, Tanácsosnak, Erős Istennek, Örökkévalóság Atyjának, Békesség Fejedelmének!" (Ézsaiás könyve 9. rész).
Mostanában pedig, abban a kiváltságban lehet részem, hogy újra és újra átélhetem, megélhetem az ujjászületés frissességét, lendületét, és Jézus Krisztus közelségét.
Dicsőség Neki! De tényleg! Elképesztő, hogy az a Krisztus, aki kétezer éve itt járt a földön, az én Megváltóm is! És ma bennem él! Csoda! És óriási dolog, hogy a megváltás ténye, a golgotai kereszten történt haláleset, majd a feltámadás, ma sem vesztette érvényét! Ma is él a Krisztus!
Ezen a mostani gyüli alkalmon valahogy megint azt éreztem, hogy Krisztus köztünk jár. Velünk, bennünk van. Ahogyan a gyülekezet együtt énekelt, csodát élhettünk meg. Új lehetőséget kaptunk arra, hogy megtérjünk, hazatérjünk – Hozzá.
Nem a létszám számít. Hanem az, hogy hogyan állunk Hozzá… Az a kegyelem, amivel felénk, emberek felé van a Mindenható… Hm… Ha egy lépést megteszünk, Ő azonnal szalad felénk, hogy átöleljen, és a karjába zárjon – mint apa a gyermekét.
