Mivel a technika ördöge olykor beleszól a dolgokba, döbbenten álltam a gépem meghibásodása előtt, ugyanis minden előjel nélkül egyszer csak OFF. Délelőtt még a lemez felvételéhez készítem a zenéket, kikapcsolom a gépet, amíg ebédelünk, aztán se kép, se hang… István kollégám végül tudott időt szakítani rá, és megjavította.
Hol is kéne kezdeni… Annyi minden volt és van, ami fontos, ami motoszkál a gondolataimban, de nem tudom, hogy kezdjem, azt hiszem, úgy, ahogyan a jegyzeteket írtam, bemásolom a Naplóba, bolygatás nélkül.
Május 9. péntek
Az esti gyüli alkalom egészen frenetikus volt – számomra legalábbis. Nehézségek vannak, és lesznek is, olykor sokkoló hatással vannak rám, ránk, bizonyos események, egyes emberek tettei, lépései – de az élet megy tovább. Az Istentiszteleten azt éreztem, hogy végre belaktuk az új termet, a miénk. Talán az új terem hatása, vagy sem, de nagyon rövidnek tűnik mostanában a dicséret. Fura.
Este alig vártam, hogy hazaérjünk Apósomhoz, Nagykovácsiba, hogy aludhassunk… :-) Hosszú, fárasztó, nehéz hét volt ez. És holnap reggel indulás Velencére Béláékhoz…
Micsoda nap volt!! Délelőtt, Gabival elindultunk Velencére, hogy átülve a nagyobb autóba Béciéknél, felszedjük a csapatot Pesten, hangszerekkel erősítőkkel együtt, hiszen, ma délután 13 órára már Bicskén kell lennünk, egy egész napos rendezvényen való szolgálat miatt. Hangbeállás, próba, stb.
Diósdon egyszer csak, leállt az autónk. Egy JET kút parkolójában, hála Istennek, hogy nem a semmi közepén. Ékszíj elszállt… Volt egy pót ékszíj az autóban, de nem volt jó, a kútnál nem lehetett kapni, és a felszereléshez sem volt elég szerszámunk, sem időnk… Egy autószerelőnek ez 15 perces munka, nekem, aki semmit nem konyítok az autókhoz… Hm…
A lényeg, hogy megálltunk. Béci eljött értünk – ezúton is nagyon köszönjük! –, az autónkat ott hagytuk a benzinkút parkolójában, őt elvittük Velencére, aztán irány Budapest, hogy felvegyük a többieket. Nem reggeliztünk, mondván, szépen, bőven van időnk, majd valahol útközben… Jah… egy óra csúszás, már reggel… Zenekart felvettük Pest két, egymástól igen távol lévő pontján, majd a jó kis hosszú-hétvégi forgalomnak hála, araszolásba kezdtünk… Reggeli-ebéd szerűségnek nevezhető élelemfelvétel… McDonald’s. Már úton voltunk, 13 óra után valamivel – ekkorra kellett volna lent lennünk Bicskén, amikor is jött a telefon, hogy mégsincsen lent dobszerkó…
Végül, háromnegyed három után kicsivel, sikerült megérkeznünk Bicskére, a helyi Baptista Templomhoz. Elviekben három órától Csemete koncert, 15.45.-től pedig dicséret szolgálat a csapattal… Mindezt úgy, hogy a dobosunkért és a szerkóért még el kellett menni Nyergesújfalura.
45 kilométer csak oda… Nem egész egy óra alatt sikerült megjárni, sajnos muszáj volt a lakott területeken figyelni, mert hát zéró tolerancia van… Helyre kell tenni a gazdaságot…
15.50.-re visszaértünk Bicskére. Már az utolsó Csemete dalt énekelte Béla, közben elkezdtük a dobot összeszerelni, és amíg Szenczy Sándor beszélt, felpakoltuk a hangszert, és a zongorámat is beizzítottuk. Életem leggyorsabb beállása volt… A technikus kolléga megkért, hogy „nyomkodjam” a billentyűket, amíg ő a keverőnél, a fülhallgatóban megnézi, hogy szól-e a kontroll… J Szólt.
Mivel a szervezők sem tudtak arról, milyen tempósan kellett felállnunk, csak annyit láttak, hogy minden a helyén, kiadták a jelszót: Rajta! És elkezdtük Istent dicsérni!
A kegyelem ilyenkor válik valóssá, úgymond, kézzel foghatóvá. Tök jól szólt a cucc! Igaz, előttem nem volt kontroll, így kissé „delíriumos” volt az egész, de az Isten közelsége mindennél többet ér! Sokkal jobb, mint bármi más a világon! És az, hogy ezen a napon újra hálát adhattam Neki, és kifejezhettem a köszönetemet azért, amit kaptam, kaptunk Tőle, semmivel sem hasonlítható össze! Fenomenális volt!
Isten jelenlétéhez már tényleg csak bónuszként jött a többi: a jó társaság, a remek énekesek és zenészek, a közösség, a szolgálat élménye, Béláék barátsága, és a csapatban „uralkodó” őszinteség, a megjátszás és manír-mentes, manipulációmentes környezet… Nagyon nagy kincs! Isten közelségében még az sem idegesített, hogy az autó a JET kút parkolójában ácsorog…
Este aztán hulla fáradtan értünk haza, és hát, a fáradtság legjobb gyógyszere a hideg, vitamindús sör! Hm… No comment. :-)
Május 10. vasárnap
Drága Apósom segített ma rajtunk. A tegnapi estén a dobszerkót ott kellett hagynunk Bicskén, mert már nem fért be az autóba. Mivel Béláék nagy kocsijával vittem haza az embereket, nálam maradt az autó. Reggel 8 órára lementünk két autóval Bicskére, bepakoltuk a dobot, és Bicskéről irány Velence, hogy visszaadjuk az autót Bélának, aki minden alkalommal, fáradtságtól vagy egyéb körülményektől függetlenül, mindig őszinte szeretettel fogad. Elképesztő pasas! Semmi megjátszás! Rengeteget tanulhatok tőle is! Megtisztelő, hogy vele együtt szolgálhatok.
Autót visszaadtuk, aztán rajta, a cél Diósd, Jet kút. Autószerelés, nagyon gáz… Nem sikerült feltennünk az ékszíjat, valami generátort (vagy mifenét?!) kellett le, vagy fel lazítani, ami nem ment. A legpraktikusabb megoldást választottuk: nylon, vagy magyarosan kell írni? Nejlon harisnyát tettünk a tárcsára, amivel hazaimádkoztuk Nagykovácsiba az autót, ahol aztán Sógorommal sikerült megcsinálni!
A reggeli utazást követően átadtuk magunkat a pihenésnek, kerti sütögetés és sörözés. Na, ki a király? :-)
Május 11. hétfő - Pünkösd
Reggel 9 órára már Esztergomba kellett lennem, hiszen Hidász Tominak kellett visszavinnem a dobszerkóját. Útközben az ékszíj megint elszállt, de nem álltam meg, muszáj volt haladnom, így nagyjából egy laza 20 kilométert még ékszíj nélkül kellett megtenni, sajnos ezzel nem tettem jót a járgánynak, de nem volt más választás. Dobot visszaadtam, aztán irány Leányvár, hiszen a mai napot ma Édesapáméknál töltöttük a családdal együtt. Szintén programként szerepelt a kerti sütés és sörös beszélgetés… De eközben…
… Nagyon nehéz a gondok alól 100%-ig felszabadulni. Keressük a megoldást a héten adódott problémára, ami koránt sem egyszerű.
Egy dolog azonban az egész hétvégét megpecsételte számomra: Pünkösd ünnepe van. Isten Szent Szellemének az eljövetele. A Lélek erejének napja. Elvileg.
Jó megállni egy pillanatra, és rápillantani a LÉNYEG-re.
Lehet boldogan élni. Egy darabig. Lehet jókedvűen élni, lehet célokért küzdeni, azokat elérni. Minden lehet! De igazán értelmet akkor nyer az Élet, ha Istennel éljük azt. Igazi tartalommal akkor telik meg a szürke hétköznap, ha Istennel élünk.
Az autót meg kellett szerelni, a szombati szerelés után már úgy érzem magam, mint egy profi szerelő, már látom, hogy mit hol kell csinálni, mit hogyan és hova kell tenni… :-) Fejlődök, tehát, van remény :-)
Leányváron, van egy ismerős autószerelő, akinek vendégei voltak, így nem tudott átjönni, megcsinálni a kocsit, de kaptunk tőle legalább 50 darab ékszíjat, hogy tudjunk miből válogatni… Hála Istennek, végül sikerült megcsinálni az autót, és gond nélkül hazaérni Szentendrére. Otthon, édes otthon…
Május 12. kedd
Délelőtt Ügyvédhez kellett volna mennem, de mivel már lebeszéltem előre Csabával, az autószerelő ismerősünkkel, hogy leviszem hozzá a járgányt, elmaradt a papírmunka. Jó, hogy itt, a közelben van a szerviz, Csaba pedig baromi rendes volt és soron kívül segített mindenben. Megcsinálta amit meg kellett, adott néhány jó tanácsot a továbbiakhoz is.
Délután 17 órára Budapesten, a Nap utcában kellett volna lennem, mert este, az Ifjúsági Istentiszteleten szolgáltunk Révész Bazsiékkal, végül fél hat körül ért oda mindenki. Remek este volt. Szeretek velük együtt szolgálni.
Ahogy olvasom a Bibliát, új és új kihívásokkal találom magamat szemben. Isten nem hagyott el. Gondja van rám, figyel rám. És gondoskodik rólam. Egészen elképesztő, hogy Isten mennyivel személyesebb, mennyivel jobb és több annál, amit a világ próbál róla lefesteni.
Nem lehet elmondani…
Május 13. – 19. szerda – hétfő
Még nem sikerült megfejtenem azt, hogy miért vannak olyan napok, amelyeken finoman szólva is kiszámíthatatlan vagyok, és kissé feszültebb a kelleténél… De vannak. Kár lenne tagadni. Sajnos. A hétvége jól jött, végre egy szabad weekend. Pihenés és pihenés.
Nagy dolog akkor születnek, amikor tudom, hogy hol vagyok otthon. Ha tudom, hova mehetek biztos menedékért. „Elég az a kegyelem, amit kaptál, mert erőm a te erőtlenséged által éri el a célját” (2. Korinthus 12/9). Újra és újra megvalósul Isten kegyelme.
Nem csupán a pénteki Istentiszteletek alkalmával, hanem a hétköznapokban is.
„Az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg, mert a jobbomon van; ezért örül a szívem, és ujjong a lelkem, testem is biztonságban van” (Zsoltárok 16/8-9).
Család, gyereknevelés, zeneszerzés, szolgálat; munka, tárgyalások; napi problémák megoldása; ügyvéd, közjegyző bank és minden más. Felsorolni sem lehet, mi mindent csinálok, mi mindent hoz elém az élet.
Nagy dolgok, értelmes dolgok akkor születnek, ha tudom, kiben hiszek, ha tudom, hová tartozok…
„… nem szégyellem, mert tudom, kiben hiszek!” (2. Timótheus 1/12)
Ha jó helyen van a fókuszom, akkor nincs gond. Ha az Úrra tekintek szüntelen, nem tántorodom meg…
