Mivel a hosszú hétvégére sokan elutaznak a gyüliből, tegnap, szerdán este tartottuk az Istentiszteletet. Hogy is mondjam? Állat volt! Igaz, hogy egy teljes órán keresztül semmi más nem történt, minthogy az érdemben lezajlott 10 perces beszélgetést „megfűszereztük”… :-D Megállás nélküli röhögés, és egymás nem gyenge módon való zrikálása volt a fő téma. Meg kell vallanom, régen röhögtünk ennyit így, együtt.
            Még jó, hogy a pásztorok mind „komoly” emberek. :-) Így öröm volt végighallgatni az ő imáját… :-) Eszement egy társaság vagyunk.

 
            Érdekes, nem érzem azt, hogy Isten haragudna ránk az ilyen vidám pillanatokért. Sok ember mégis másként gondolkodik. „Itt nincs taps, ez templom!” – mesélte nemrégen valaki, egy templomban megélt eseményét.
            „Csend legyen, ez Isten háza” – mondta nekem is valaki, egy esküvőn… Hja, kérem, végül is, minek örülni… A dob, a gitár, mind az ördög hangszere, sőt, fegyvere! A taps a színházba való, meg a pártgyűlésekre.
            Tény, hogy sok embernek rossz beidegződés miatt van ellenére a „karizmatikusság”, és a könnyűzene. Ettől függetlenül sokan, nagyon sokan, és sokféleképpen rombolják hétről hétre a templomokban, imaházakban a kereszténységet, a hitet.
            Ma a hitemnek egy fura módját próbáltam megélni… Azt hittem, megúszhatom a tavaszi nagytakarítást… nem nyert. :-) Viszont minden remekül néz így ki.