2008.02.16.
10:03

Írta: Baloo27

Február 15. péntek – Áftör csörcstájm…

         Miután megtudtam, hogy tudósítás várható a Naplóban a mai estéről… „muszáj” beszámolót írnom. :-)

           Már a múlt heti Istentiszteleten elhangzott Biblia magyarázat is megfogott. Hány és hány nap telik el úgy, hogy az ember azt a szerencsétlen fókuszt az életében, rossz helyre teszi. Szándékosan eltekintek a jól bevált keresztény maszlagtól, mely szerint, „biztosan csak rám vonatkozik ez, másokra nem, mert mindenki más jobb keresztény nálam” (csak zárójelben jegyzem meg, hogy a hangsúly szerint az illető, aki ezt elmondja, rendszerint úgy beszél, hogy ő maga a legférgesebb féreg az univerzumban, akinek minden apróság óriási kihívást jelent,  és még abban is elbukik… - de nem szemtelenkedek tovább).

          A lényeg: szerintem Istent őszintén kereső hívők milliói küzdenek nap mint nap – apróságokkal is. Ilyen a reggeli döntés – az én számomra például. Amikor baromi fáradtan ébredek, és megmozdulni sincs kedvem, nemhogy munkába indulni, előttem áll a döntés az adott napra: Istennel együtt, vagy saját erőmből vágok neki a napomnak.
        Ez az a gondolat, amit sokszor megpróbálok az ébredés és a kávézás utánra halasztani, mondván, ráérek majd indulás előtt eldönteni. Gyakorlatilag a döntés eltolásával már meg is hoztam a döntést… Aztán, ha szerencsém van, később még eszembe jut, de ez többnyire akkor szokott megtörténni, amikor valamilyen problémával találkozok.

             Talán a héten is ez a helytelen döntés, döntések esetleges sorozata okozta azt, hogy azt az Istent, akiért oly lelkesen tudok rajongani, mint egy kisgyerek az Apukájáért, olykor nagyon távolinak érzem magamtól.
            A héten sikerült ezt is a helyére tenni. Huhh…! 

             Tegnap este, a gyülekezetben egyik Barátom a múlt héten elkezdett gondolatsorát folytatta. Nagyon jól tette! Az Istennel való kapcsolat helyretételére, és fontosságára bizony oda kell figyelni. Azt hiszem, hogy szépen, folyamatosan oda jut a gyülekezetünk, hogy felfogjuk, milyen súlya és ereje van annak, ha képesek vagyunk a megtérést alkalmazni az életünkben, és képesek vagyunk Isten kezét fogva élni a mindennapokat. A tegnapi estén elhangzottak, számomra többet jelentettek egy ember „vallomásánál”, vagy bizonyságtételénél.
            Szerintem, ha Isten más embereken keresztül is képes szólni hozzám, és hirtelen magamra ismerek az elmondottak alapján, az jó. Van, hogy Isten hiába mondja személy szerint nekem, hogy mi a jó, vagy mi a rossz a jelenlegi szituációban, olykor bizony, süket fülekre talál… sajnos. Szerintem, megintcsak nem vagyok egyedül…
            Ilyenkor általában egy másik emberen keresztül segít döbbenni engem arra, hogy valami nem teljesen kóser. Utálom beismerni, hogy megint nem figyeltem Istenre, ezért volt szükséges az, hogy valaki máson keresztül térítsen észhez, de azt kell mondanom, a tegnapi este ismét egy olyan prédikáció volt, amit többször meg fogok hallgatni, mert egyszerűen, Istentől volt.

      „Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöt…” (Lukács 3/8). „Olyan dolgokat tegyetek, amik megmutatják, hogy valóban megváltoztatok”. Írja egy másik fordítás.
            Tegnap nem csupán ezt a gondolatot vittük tovább a múlt hétről. „Mert azok Isten fiai, akiket Isten Szelleme irányít” (Róma 8/14).

           Én szeretem, ha Isten Szent Lelke vezet. Mégis, sokszor van, hogy elengedem az Ő kezét, és úgy döntök, önállóan fogom megoldani az adott helyzetet. Miért van ez? Hiszen, nyilvánvalóan böszmeség ez a döntés! Mégis hány, és hány alkalommal teszünk így – igen, többesszámban, mert tudom, nem vagyok egyedül…
       Tegnap jó volt megérezni Isten szeretetteljes, mégis totálisan helyénvaló figyelmeztetését. Megint bebizonyosodott, hogy, amikor Isten figyelmeztet, és teszi helyre a dolgokat, az nem okoz halálos sebeket… sőt!
        Isten iránymutatásait követően Élet és Szabadság sarjad… Nagyon hálás vagyok Istennek, hogy a tegnapi gyüli alkalmon ott lehettem, és láthattam a csodáit, találkozhattam Vele, együtt a többiekkel.

        Hihetetlen, hogy Isten nem a hibákra néz, hanem valóban úgy fogad el minket, ahogyan vagyunk. És minden alkalommal segít, hogy egyre jobbak lehessünk.
         Ilyenkor válik igazzá az egyik dalomból a sor: „Csak Te vagy igaz Isten!”

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://baloo27.blog.hu/api/trackback/id/tr46341272

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pleiades.hu 2008.02.16. 13:04:17

És arról nem mesélsz, hogy milyen "apróságok" történtek még? :)

Ami miatt nekem nagyon tanulságos este volt: A dicséret első számai után jött egy intés Istentől. Azt gondolom, a gyülekezet magába fordult és reagált erre.

Tehát jött egy isteni feddés, volt egy reakció és nézd meg, mik történtek: volt, aki alkalom alatt betöltekezett a Lélekkel. Ilyen még nem volt a gyüli története alatt, eddig külön rendezett eseményt adtunk erre. Nagy dolognak gondolom. Illetve történtek olyan spontán gyógyulások, ami szintén nem volt eddig nálunk. Sokszor ima után is nehezen, monst meg mindenféle ima nélkül és azonnali – amit csodának tartok.

Ezekért mérhetetlenül hálás vagyok az Istenünknek. De a tanulsága nagy: egyrészt részáldozat NEM CSAK MOST nem volt megfelelő az Atyaistennek. Másrészt, ha az áldozat kedves, akkor elkerülhetetlen a "természetfölötti".

Baloo27 2008.02.17. 17:40:59

Mindenki más-más aspektusból nézi a dolgokat.
Személy szerint meglepődtem azon, hogy kézzel fogható csodák történtek pénteken este, amiket én nem látok minden héten, azonban mindezek mellett engem az Isten közvetlensége nyűgözött le, ahogyan egy-egy bibliai szakaszon keresztül képes volt rá(m)világítani, és megmutatni, mit kell tennem egyes dolgokban.
süti beállítások módosítása