Ünnep. Csak az a kérdés, ki mit ünnepel. A kereskedelmi cégek a bevételt, és az érdemi munka végét; sok ember – egy nyilvános felmérés szerint – Krisztus feltámadását illetve Krisztus halálát. Magyarán szólva, az emberek nagy részének halvány lila gőze nincsen arról, mit ünneplünk – elvileg. Ez pedig nem csupán szomorú, sokkal inkább botrányos! Főleg a hozzám hasonló fiatalok azok, akik totális közönnyel állnak a Karácsonyhoz (is).
         Tudom, persze, hiszen az amerikai filmek ezt ontják ránk: karácsony szelleme, meg szeretet ünnepe. Ez szép és jó. De a szeretet ünnepe semmit sem ér, ha nem tudjuk, mi a lényege, a közepe az egésznek.
      Az ajándékozás is valóban akkor nyer igazán értelmet, ha az ajándék értékétől el tudunk függetleníteni, és eszünkbe jut, miért is adunk másnak ajándékot – azon kívül, hogy akciós volt a Tv, a kávéfőző, a nyakkendő, vagy bármi más. :-)

      Hitem szerint, Isten értem adta egyetlen Fiát, Jézus Krisztust. Ő nekem, értem adott mindent. Megajándékozott. Jelképesen tehát ezt az önzetlen szeretetet nyilvánítom ki mások felé magam is.

       Igaz, hogy terveimben pihenés és meghittség szerepelt, valahogy egész nap feszült voltam, a fene sem tudja mitől. Talán fáradtság, az időjárás, vagy nem tudom, micsoda.
      A lényeg, hogy sikerült közösen, nyugodtan megélnünk ezt az „emléknapot”. Elgondolkodtat, hogy Isten milyen végtelenül szerető Isten.

       Békés ünnep. Remélem, velünk együtt sokaknak őszinte és szeretetteljes. Remélem, sokaknak van igazán értelme az ünnepnek. A boldogság, és az öröm, az ajándékok és a családi ebédek, vacsorák, mind-mind úgy tudnak igazán kiteljesedni, ha benne van a lényeg: Isten, és az Ő ajándéka: Jézus Krisztus.

       Az, hogy rám talált a Megváltó, értelmet adott az életemnek. Hétköznapnak és ünnepnek egyaránt. Remélem, mind többen élik meg hozzám hasonlóan az Ünnepet (is).