Tegnap egy érdekes megbeszélésem volt, ahol valamilyen oknál fogva egy magán jellegű kérdéssel kezdtünk. A megbeszélés végén az illető úri ember pedig visszatért a legelső kérdéséhez, és ennek kapcsán még negyed órát beszélgettünk hitről, Istenről, az életről. Nagyszerű volt látni, hogy valóban igény van arra, hogy túlmisztifikálás nélkül halljon az ember arról, hogy VAN kiút a bajból, és hogy van Isten.
Este kilenc óra után nem túl sokkal lefeküdtünk aludni, végre valamivel kipihentebb vagyok, mint máskor. Már ez is haladás, persze, remélem, napközben sem fogok elaludni. :-)
Ma végre gyülekezeti alkalom – újra! Már teljesen be vagyok zsongva a holnapi nap miatt is, hiszen holnap gyerek alkalom, ahol dalt is tanulunk, azután zenekari próba és este még Bicskén is jelenésem van. Uhh, unatkozásra nincs idő. :-)
„Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok. Segítségedben reménykedem, Uram, és teljesítem parancsolataidat.
Megtartja lelkem intelmeidet, mert nagyon szeretem azokat. Megtartom utasításaidat és intelmeidet, hiszen minden utamat ismered” (Zsoltár 119/165-168).
Így indulok ma is útnak… Istenben bízom, és abban, hogy nem fogok elbotlani.
