Ez a korai ébredés még nem az igazi… szoknom kell. Készülődve a péntekre, megint minden gondolatot feleslegesnek és ostobának tartok. Utálom ezt a folyamatot, mindegy.
Gabival beszélgettünk a jövőről, arról, vajon pontosan mit szeretne velünk Isten megláttatni. Aztán egy dologra jutottunk: velünk van az Isten, és nem játszadozik. Megsegít.
Vannak fogadalmaink, és terveink, amiket szeretnénk is beteljesíteni, bízom benne, hogy lesz is rá lehetőségünk. Eddigi tapasztalatom alapján nemcsak az elkötelezettséggel járó fogadalmak teljesítésére adott lehetőséget Isten.
Ma reggel nagyon megörültem, mert a fáradtságot felváltotta a Biblia, és nagyszerű dolgot olvastam: „Boldog ember az, aki az Urat féli, sok örömöt talál parancsolataiban. Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz. Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre, attól, Aki kegyelmes, irgalmas és igaz” (Zsoltár 112/1-2; 4).
A mai világban, és ott, ahol mostanában megfordulok, nem éppen a becsületesség látszik mindenben a legfontosabbnak. Az Istenfélelem mégis becsületességet (is) eredményez(het). Világosság ragyog a sötétben is a becsületesekre. Tehát, megéri nem beállni a sorba. Amúgy sem lenne hozzá gyomrom, de a Bibliát olvasva teljesen biztos vagyok abban, hogy jól döntöttem, hogy igyekszem a becsületes utat járni.
Pedig, ma nem divat becsületesnek lenni… kár. Nagy kár.
A mai napnak is megvan a kiindulópontja. Kiváló! Isten elkísér a mai napomra is.
