Háromnegyed kilencig sikerült kihúzni a reggeli alvást, bár ez is kevésnek bizonyult. Délután, mikor Kornél elaludt, mi is aludtunk egyet, egyszerűen, muszáj volt az elmúlt napok hajtása, és kevés alvása után. Tegnap este eszméletlenül lefáradtam, és ágyba zuhantam.

            Ma nosztalgiáztam kicsit. Meghallgattam azokat a dalokat, amiket barátaink esküvőire írtunk még évekkel ezelőtt. Jót derültem rajtuk – a szövegeken elsősorban. Emellett persze, rengeteg emlék is előjött bennem.

            A húgom esküvőjére írt zene, és a saját bevonuló zenénk még elevenebben él bennem, talán a családi kötelék végett is…

            A saját zenénk alatt belenéztem a „nagy nap” fotótárába is. Alig több mint egy éve vagyunk házasok, mégis annyi minden történt velünk, olyan sok mindent éltünk már át, és meg…

            A mai nap a pihenés, és a kellemes emlékek napja volt. Élveztem.

            Ma este mézes körte pálinka volt a desszert. :-) Nagyon finom, még mindig.

            Holnap új nap, új hét kezdődik. Az elmúlt két napban többször is azt álmodtam, hogy elvesztettem a családomat. Remélem, most valami kellemesebb jön… a fáradtság olykor képtelen dolgokat fest elénk.

            Egy biztos. Az elmúlt hét nem volt véletlen, ahogyan az sem, hogy részese lehettem annak, ahogyan hívők sokasága képes végre levetkőzni az egy-házak közötti különbségekből fakadó, egymástól elválasztó kötelékeket.

            Még a csütörtöki koncert után hallottam, hogy okkultak vagyunk… mindezt, magukat a legjobb, legkomolyabb hívőknek tartók szájából… hiába, vannak akik, az igazi hit embereinek tartják magukat, mert egy „igazán” Hívő Gyülekezetbe járnak… emberi ostobaság a köbön!

            Ismét kezd bennem előjönni a szélsőséges véleményem, de most erőt veszek magamon, és elhalasztom a véleményem leírását. Legyen elég annyi: aki látja, és olvassa, értse meg. Már csak a farizeus tábla hiányzik a nyakukból. Nem baj, a Hit Győz – szerintük… Aki tud olvasni, értse meg…