Kornél 5 hónapos!
Körülbelül 30 fok volt ma nálunk, így nagyon boldog voltam, hogy végre az időjárás rám is gondolt, hiszen ez a hőmérséklet az, amitől kezdve igazán jól érzem magam.
Kora délután elmentünk sétálni, jó 3 órát barangoltunk, mondanom sem kell, Kornél nagyon tudja élvezni az ilyen sétákat, mert ismét folyamatosan sikongatott, és nevetgél útközben, aztán egy pillanat alatt elaludt.
Holnap folytatódik az „őrült” keresés, muszáj, mert nincs más lehetőség.
Újra nagyon erősen a szívemben érzem, hogy beszéljek egy ismerősömmel a szolgálatot illetően, azt hiszem, összefüggésben van azzal ez az érzés, hogy még mindig nem tudok szabadulni attól a gondolattól (vagy érzéstől, vágytól, nagyon erős késztetéstől), hogy Istent szolgáljam minden időmben. Elképzelésem nincsen, hogyan működik az ilyesmi, de több hónapja képtelen vagyok kiverni a fejemből, és a szívemből ezt.
Időnként előjött már ez a gondolat, de eddig, minden alkalommal el tudtam hesegetni magamtól, és félre tudtam tenni. Az elmúlt néhány hónapban azonban nem tudok szabadulni ettől a „gondolattól”, vagy nem is tudom, minek nevezzem – elképzeléstől.
„Tegyél meg mindent, hogy Isten tetszését elnyerjed! Legyél Istennek olyan szolgája, akinek nem kell szégyenkeznie Ura előtt semmiért, és aki helyesen tanítja és alkalmazza Isten igazságait!” (2. Timóteus 2/15)
Ezen vagyok! Azt hiszem, jó úton járok e felé, remélem, sikeresen végig fogok rajta menni! Fel nem adom, az egészen biztos!
Pál később egy remek hasonlatot használ szemléltetésre, hogy még én is megértsem. „Egy nagy házban nemcsak aranyból és ezüstből, hanem fából és cserépből készült edények is vannak. Egyiket különleges és ünnepi alkalmakon használják, a másikat meg piszkos munkára. Így tehát, ha valaki megtisztítja magát minden hamisságtól és gonoszságtól, akkor olyan edény lesz belőle, akit dicsőséges feladatokra fognak használni. Igen, akkor az az ember szent lesz, hasznos eszköz a Mester kezében, és minden jó munkára alkalmas!” (2. Timóteus 2/20-21).
Nos, azt hiszem, mindenkinek az a célja, hogy Mestere elégedett legyen vele, és ne „salakos” tálnak használja, hanem nemes célokra. Azt hiszem, ez a „jó pap holtig tanul” című történet. Egy „végtelen” folyamat tán. Valahol ezen az úton vagyok én is. Nagyon szeretném, ha nem kéne az én Uram előtt semmiért sem szégyenkeznem, és hasznos eszköze tudnék lenni Neki, az Élő Istennek.
Kihívás bűntelenül, és hibátlanul élni. Nem tudom, lehetséges –e. Én mindenesetre mindent meg akarok tenni azért, bármibe is kerül, hogy Istent minden időmben szolgálhassam, hogy állandóan az Ő munkáját végezhessem. Azt hiszem, a mostani „szárazabb” időszakom is egy ilyen fejlődés céljából történhetett meg. Érdekes, hogy egyrészt száraz ez az időszak, mert nehéz… másrészt viszont – isteni oldalát tekintve –, rendkívül hasznos, és felemelő szakasz ez az életemben.
Ma újra elővettem a saját dalaimat, és leporoltam egynéhányat, némelyiken alakítgattam egy keveset, hogy használhatóak legyenek. Azt hiszem, a közeljövőben sok saját dalt fogunk tanulni.
Aztán néhány régebbi fordítást is elővettem, azokat is végigbogarásztam, és abban a kupacban is van néhány használható darab… Tényleg szükség lesz több próba beiktatására, nemcsak az új és régi dalok tanulása- ismétlése végett, hanem elsősorban azért, hogy Isten szolgálatát „minőségibben” tudjuk végezni, hogy előbbre tudjunk lépni szellemileg is méginkább, hogy tudjunk együtt menni a mi Urunk elé a dalokban, a dicséretben, az imádkozásban. Kíváncsian várom, hogy hogyan tudjuk majd megoldani, és mennyire lesz vevő rá a csapat. Azt gondolom, szükség van arra, hogy egy lépcsőfokkal feljebb lépjünk, és aki nem lép, az lent marad…
Hú, érdekes, hogy mennyi tervem van, mennyi mindent szeretnék véghez vinni, és megcsinálni, már csak az kellene, hogy ne munka mellett foglalkozhassak a szolgálattal, hanem a szolgálat mellett dolgozhassak, vagy, ami még jobb lenne, ha a szolgálat lenne a munkám. Nagyon tudnám élvezni. Igaz, óriási kihívás lenne, mert ahogyan már régebben is gondolkodtam ezen, akkor aztán nem lehet kifogásokat találni… vállalnám!
Szeretnék Istennek még többet adni.
