Mostanában igen kemény próbatételek vannak az életünkben. Tegnap volt valakivel a cégnél egy megbeszélésem, és bizony jelentős változás előtt állok, állunk.

        Gabi, valamilyen csoda folytán egyszercsak elkezdett itthon kijelentő módban beszélni a jelenlegi helyzetről, mint egy megoldott, nagyszerű helyzet. Közölte velem, hogy nem érti az aggodalmaimat, hiszen azért imádkoztunk, hogy legyen előrelépés bizonyos területeken az életünkben, és most, végre kinyílt egy ajtó! Azt mondta, bármi is az, már nem a négy fal között rohangálunk nekiütközve valamelyik oldalnak, hanem ki tudunk menni azon az ajtón.
      Igaza van. Imádkoztunk még este a kialakult helyzet megoldásáért, és aztán Isten megnyugtatott. Most kiderül, bízom-e Benne. Bízom!

            „Mutasd meg nékünk Uram a te kegyelmedet, és a te szabadításodat adjad mi nékünk!Hadd halljam meg: mit szól az Úr Isten! Kétség nélkül békességet szól az ő népének és kegyeltjeinek, hogy vissza ne térjenek a bolondságra. Bizonyára közel van az ő szabadítása az őt félőkhöz” (Zsoltár 85/8-9).

            Wow! :-) Bizonyára közel van Isten szabadítása. Érdekes, hogy amikor valóban nehéz helyzetbe kerülök, ideig-óráig a félelem elkezd marcangolni. Utólag, miután már megnyugodtam, és Istenhez fordultam, mindig azt mondom magamnak, hogy felesleges volt az aggódás, hiszen az Élő Istenben hiszek! És mégis, ez a francos emberi énem állandóan a félelemmel kezdi a nehéz helyzetekből fakadó érzelmek sorozatát (szép mondat).

            Ha egyszer eljutok oda, hogy a félelem helyett azonnal Istenhez forduljak… mindig azzal védekezek, hogy „dehát én emberből vagyok, még jó, hogy aggódok”. Igen, tényleg emberből vagyok, de én elsősorban Isten Gyermeke vagyok! Ezt kell letisztáznom magamban. És addig fogom ezt tisztázni, amíg tiszta nem lesz.

            A munkahelyi kalamajka nem mondhatni, hogy kellemes, hiszen ott a család, a lakás, és minden más. Mégis, tudom, hogy Isten velem van!

            „És vezérel téged az Úr szüntelen, megelégíti lelkedet nagy szárazságban is, és csontjaidat megerősíti, és olyan leszel, mint a megöntözött kert, és mint vízforrás, a melynek vize el nem fogy” (Ézsaiás 58/11).
            Ebben hiszek! Vezet engem az Úr, az én Istenem, aki sosem késik, és sosem siet! Az egyik dalban is ezt szoktuk énekelni.

            Ma este a gyüliben dicsőítő alkalom lesz. Valahogy kezdek megnyugodni. Az esti alkalom kiváló lesz arra, hogy kilépjek hitben, és hálát adjak Istennek azért amit eddig tett az életemben, az életünkben, és hogy megköszönjem Neki, hogy eddig sem hagyott cserben – sosem! Ha a mértéktelen piás, és züllött korszakomból ki tudott rántani, akkor egy munkahelyi probléma már igazán semmi. Mégiscsak nehezebb eset vagyok, mint egy munkahely :-)

            Jó tudni, hogy az Isten, akiben hiszek, Valódi Isten! Hálás vagyok Neki azért, hogy Ő van!