Már csak a mai napot kell végigdolgoznom, aztán – véleményem szerint –, jól megérdemelt hosszú hétvégém következik, a családdal! Nagyon várom, hogy a munkaidő után legyek már, persze, nem akarom siettetni az időt, mert úgy vélem, jó dolgok fognak ma is történni – vagy ha probléma jön is, Isten velem van, félnem nem kell.

    Tegnap este még beszélgettem egy ismerősömmel, és fogalma sincsen róla ugyan, de a munkámmal kapcsolatban olyan szinten ejtett kétségbe azzal, amit mondott, hogy Gabinak este panaszkodtam is. Aztán rájöttem, hogy levettem a tekintetemet Krisztusról, és már megint egy olyan helyzetbe kerültem, amikor ahelyett, hogy az elhangzottakat Isten kezébe tettem volna, ismét megpróbáltam magam kézbe venni. Ekkora baromságot!
      Tudom, mindig megfogadom, hogy ezentúl Istenben bízom – és tessék, ismét ezt mondom. De akkor is, teljesen bízni akarok az én Atyámban! És így is lesz. Ha sokszor is esek el, mindig igyekszem felállni, és nem hagyom, hogy lent maradjak.

     Az egyik dalomban pont azt írtam (most fogjuk próbán megtanulni), hogy, „ha elbukok, mindig felsegítesz, minden nap megújít kegyelmed”. Még dúdolgattam is reggel, aztán leültem bibliát olvasni, és láss csodát… Az Old Spice bizonyítási aránya, meg sem közelíti az Élő Isten Igéjének hatékonyságát! :-) De tényleg!
       „Isten, aki kegyelmet adott nekünk, szolgálatot bízott ránk. Ezért, nem veszítjük el a bátorságunkat, és nem adjuk fel!” (2. Korinthus 4/1). Na, így kezdeni a napot! Ez a nem semmi! Eszembe jut, és végre megértem, hogy miben kell jobban bíznom Istenben, és milyen félelmeimet kell elhagynom, mert ökörségek, aztán leülök Bibliát olvasni, és tessék, Isten Igéje „véletlenül” megint mond nekem valami újat, és megerősít! Komolyan mondom, elképesztő!

            „Az, hogy ismerjük Jézust, igen nagy kincs!... Mindenfelől bajok és nehézségek vesznek körül bennünket, mégsem szenvedünk vereséget! Sokszor nem tudjuk, mit tegyünk, de mégsem esünk végleg kétségbe! Üldöznek, de Isten nem hagy el bennünket! Néha földre tipornak, de nem tudnak egészen elpusztítani! Mindig testünkben hordozzuk Jézus halálát, hogy az élete is láthatóvá legyen bennünk!” (2. Korinthus 2/7,8-9).           

Na, kérem, itt az óriási különbség azon emberek között, akik hisznek Istenben, és akik nem. Ugyanúgy vannak gondjaim, és baromi nagy nehézségeim, DE, minden esetben látom a kiutat, és van reménységem minden helyzetben! A reményem, és a kiutam pedig: Jézus Krisztus!
      Hálás vagyok Istennek, hogy ma sem hagy el, és hogy ma is igaz a Biblia! Ilyenkor olyan megnyugtató az Isten létezésének tudata; miért van az, hogy sok esetben mégsem bízom benne? Nem tudom teljesen az okát, de megtalálom, és legyőzöm!
       A szolgálatomat illetően is erre a győzelemre van szükségem, éppen ezért, mindent és mindenkit félretéve fogok arra törekedni, hogy azt tudjam tenni, amit Isten szeretne, és úgy, ahogyan szeretné.

         „Isten pedig hűséges, és nem hagy engem erőmön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is” (1. Korinthus 10/13). Igen, egyes szám, első személyben írom le ezt az Igét, mert hiszem, hogy igaz – rám is! De, nem csak rám!

           Most úgy vélem, lezárom a napot a naplóírással kapcsolatban, de délutánra lehet, hogy változik a helyzet. Mivel három nap pihenés, és kikapcsolódás következik, lehetséges, hogy a három nap dolgait csak a jövő hét elején jegyzem le, meglátjuk.
        Akár olvassa valaki, akár nem, ezt a blogot, őszintén kívánom, hogy legyen erő a számára a sorok között, ne csupán a betűk sokasága!