„Ahol az Úr Szelleme, ott a szabadság” – írja Pál apostol (2. Korinthus 3/17). A Bibliában János evangéliuma pedig, azt írja: „megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket” (János 8/32).
Ma reggel a kettő valahogy összekapcsolódott előttem. Megint egy olyan összefüggés, ami valóságos, és erővel bír.
A 2. korinthusi levélben, szintén a 2/17-ben azt írja az Ige: „Az Úr a Szellem”. Ezt eddig még nem is nagyon értettem meg. A szentháromság kérdését érinti ez a szakasz, ahogyan kijelenti: az Úr a Szellem. Nagyon tetszik, hogy ezáltal valóssá, ténnyé teszi azt az Ige, hogy a Szent Szellem maga, Isten. Tehát, aki bennem is él, az az Élő Isten! Ahol pedig a Szent Szellem, ott a szabadság!
Szeretném ma is megélni Isten szabadságát.
Olvastam tovább a Bibliát, de nem ment igazán. Valahogy nem tudtam többet megérteni, mintha az agyam nem akarna többet megérteni abból, amit olvasok. Vagy csak az álmosság teszi – nem baj, mert pénteken szabadságon leszek, három nap kikapcsolás, csak a családdal leszek.
Döntöttem. Nem hagyom, hogy a problémák és a nehézségek elvegyék az örömömet, és eltereljék a figyelmemet az én Atyámról!
Megvallottam Isten igéjét a mai reggelen, és már megint működik! Hittel felolvastam hangosan, és az életemre nézve, elfogadtam Isten szavát! Hihetetlen, de valami mégis történt, mert elmúlt az idegességem, a rossz kedvem! Nincs más igaz Isten!
„Isten az én szabadítóm, bízom, és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem!” (Ézsaiás 12/2).
Elhiszem! Sőt! Tudom, hogy így van! Isten az én szabadítóm!
Este
Azt hiszem, tovább kell mennem a bizalom-szeretet „útján”, és így is fogok tenni – nagyon komolyan gondolom. Sok idióta görcsös, feszült – és csupán jogosnak, logikusnak vélt, de semmiképp sem valós, sem pedig nem helyes – félelmemet félre kell tennem.
Hiszem, hogy Isten megsegít, hiszen eddig is segített! És a Biblia szerint „Hű az Isten…”(1. Kor. 1/9).
