Sokszor hallottam valami hasonlót mesékben. Éppen akkor mondták ezt királyfik és mindenféle emberek, amikor valamit akartak. Fele királyságot, a királyleány kezét, vagy egyszerűen csak megmenteni az életüket.
Voltak, akik félelemből tettek így. Mások pökhendien mondták ezt, mert biztosan tudták, hogy legyőzik a sárkányt, vagy bármi egyéb hősi dolgot tesznek. Voltak, akik egyszerűen, őszintén, mondván, úgysem veszíthetnek semmit, beálltak a király szolgálatába.
Én is beálltam. De a mesékkel ellentétben – ahol ez többnyire nem volt teljesen saját döntés, mert elvártak valamit cserébe, vagy eleve számításból döntöttek –, én azért döntöttem így, mert szolgálni AKAROM a Királyt!
Azért, mert mielőtt még bármit tettem volna, Ő már mindent odaadott értem. S mégsem várja el, hogy hálás legyek! A legjobb hely, ahova helyezhetem az életemet, az az Ő keze.
Egy életem, egy halálom, életem a kezedbe teszem, Királyom!
