A napok telnek, elég pörgősen, s olykor az az érzésem, hogy túl gyors nekem ez a körhinta… Aztán az a kedves tekintet, amivel Nóri, a lassan 5 hónapos gyönyörűségem levesz a lábamról; Kornél telefonon már délelőtt 11 órakor megkérdezi „Mikor jössz?”, majd amikor hazaérek, elém szalad a lakás ajtóban és a nyakamba ugrik. Az én Drágám pedig, bár fáradt, szemeiben mégis ott van az a sok nehézséget, nyűgöt feledtető szerelem. Be kell valljam, szeretem ezeket a hazaérkezési pillanatokat…
Ez a kis idő is elég volt ahhoz, hogy rádöbbenjek, sokszor másképp kéne hozzáállnom dolgokhoz. Ha jó a sorrendem, jól megy a munka. Miután Kornéllal mesekönyvet olvastunk, visszaültem a zongorához, s láss csodát sokkal gördülékenyebben tudtam a folytatni, és sikeresen befejezni, amit elkezdtem.
Bár szorosnak mondható a határidő, szerintem nem lesz gond. Tekintve, hogy nem megyek holnap sem dolgozni, sem nyilvános ünnepélyre – a megemlékezést megtartom nyilván, de jobb a békesség, családdal, s zenei elfoglaltsággal töltöm a 23.-át, hogy aztán 24.-én végre az első nagy próbán megláthassuk, mi, s hogyan fog alakulni.
Ezen a téren is van tehát már első lépés, és még oly sok másban az életben, ahogyan, akár naponta új és új dolgokat tanulok, tanulunk…
„Jöjjetek sietve, ti népek, gyülekezzetek ide mindenfelől! Vezesd, Uram, vitézeidet” (Jóel 4/11) – gyülekezés van! Szépen sorban, lépésről-lépésre haladva előre felé. Talán nem látványos, de kétségtelenül eredményes lépések ezek, s olyan fontos lépések amelyek nélkül nem érhető el a cél: egy Istenért, s a Királyságért élő, égő szívű nép. Ilyen embernek tartom magamat – gáz? Nem baj. Ismerek még néhány ilyen „gázos” arcot. Ha együtt vagyunk, már nem is tűnik gáznak…
„Gyűljetek körénk arra a helyre, ahonnan a kürtszót halljátok, és Istenünk harcol majd értünk." (Nehémiás 4/14).
Felemelni a fejeket, s tekintetet a célra helyezni! Krisztusra nézni! Felébredni, kidörzsölni az álmot a szemekből, aztán rajta, talpra! Irány előre! A Szent Helyre – Isten házába! Képezzük magunkat, legyünk erős, stabil gyermekei Istennek, akik köré odagyűlhet mindenki, ha megszólal a kürt! S akkor aztán „Kiálts, ne sajnáld a torkod! Harsogjon hangod, mint a kürt” (Ézsaiás 58/1).
Eljött az idő, amikor nem elég, ha már a talpunkon vagyunk, lépni kell! Egyik lábat a másik elé, s elindulni azon az úton, amit Ő kijelöl… Mit szeretél, Uram? Azt akarom tenni.