Délután három óra után valamivel megérkeztünk a helyszínre, ahol a technikai stáb, Máté barátunk vezérletével már rendezte a színpadot, és a hangosítást. Bécivel autóba ültünk és elmentünk Tamásért és a dobszerkóért. Jó kis budapesti péntek délután...
Szépen sorban megérkezett az egész csapat, s közben gyűltek a felhők is az égen, ami némi riadalomra adott okott, hiszen a technika, a hangfalak, és nem utolsó sorban a hangszerek sem kifejezetten arra valók, hogy esőben használjuk... A beállásunk nagyjából 45 másodpercre volt tehető, a hirtelen jött eső félbeszakított bennünket.
Az est házigazdája, s egyben szervezője Vujity Tvrtko volt, aki állandó kapcsolatban volt Németh Lajos meteorológussal. Isten kegyelmének, és a pontos információknak köszönhetően mindig tudhattuk előre, hogy mire lehet számítani, s az egész estét - zenét, prédikációt, tárlatvezetést - e szerint lehetett tervezni, s alakítani a programokat. Bolyki Balázs szólója nyitotta az estet, majd Vujity Tvrtko köszöntője után Szenczy Sándor beszélt néhány percet. Az egész este célja, hogy a tóvárosi lakóparkban közösséget formáljon, felhívja a figyelmet egy többévszázaddal ezelőtt temlpom emlékére, mind igen nemes kezdeményezés volt, mégis ezen az estén valaki más került középpontba - akitől az Élet jön. Ahogyan Szenczy Sándor is zárta beszédét: Kívánom, hogy mindenki találja meg Istent az életében. Na, igen. Így van értelme.
Mivel Németh Lajos egyszer csak közölte, hogy 10 perc múlva 10 perces eső jön - és jött is! - átalakították a szervezők az estét, és a tárlatvezetés következett, majd, az eső elvonulta utánkezdhetettünk Pintér Bélával. Izgalmas volt, ahogyan az eső hatására hol lepakoltuk a hangszereket és a hangfalakat, hol pedig vissza mindent. A technikai stáb kitett magáért! Letakarni mindent, levenni, amit kell;aztán vissza, és kezdeni újra. Egy két fontos utasítás még elhangzott a kocert előtt "töröld meg a kábelt, mielőtt bedugod a hangszerbe", "ugye mindenki gumitalpú cipőben van?!", "óvatosan, óvatosan" - aztán elkezdődött a "mi" részünk. Homokba írva. Hatásos kezdés.
Nem tudom, mennyit játszhattunk, igazából megsaccolni sem tudom. Csak azt érzékeltem, hogy a jelenlévőknek tetszik, amit hallanak, és látnak. "Gospel est" - így volt meghirdetve a rendezvény. A szó azt jelenti, jóhír, örömhír. Ezt osztjuk meg másokkal. Ezen a helyen, ahol utoljára többszáz évvel ezelőtt volt Istentisztelet, vagy mise, ma, 2009. szeptember 4.-én újra szólt az evangélium. Prózában, és zenében egyaránt. Megtisztelő volt valaminek az ujjáéledésében részt venni. Az, hogy olykor fújt a szél, vagy az eső miatt megváltozott az est menete, azt hiszem, csak méginkább egységessé tette az estét. Néhány ismerős arcot is láttunk a jelenlévők között, s jónéhány, számunkra ismeretlent.
Amikor már készültünk hazaindulni az este végén, feleségemet megszólította egy kedves hölgy és egy úr: "Ugye, te vagy Szabó Gabi? Elfelejtettük elhozni a Gospel című cd-t, hogy aláírd nekünk. a Lelkem kíván Téged című dalt még nem hallottuk ilyen szépen senkitől énekelni". A kedvesség és a szeretet amit kaptt Gabi, s így én is, elképesztő. Nem is gondolnánk, hogy mennyi irányból kapunk szeretetet, s imádságban való támogatást. Köszönjük!
Elhangzott jónéhány igazán nagyszerű dal ezen az estén - Hús-vér templom; Mennyei Party; Megszabadítottál; Rejts most el; Lényed érin; Bocsi - majd az est végén még egyszer elénekelte Béla a Homokba írva című dalt, lezárásként egy zongorával, s nem zenekarral, Vujity Tvrtko kérésére.
Istennek hála, sokfelé zenélhettem már, s zenélhettem Istennek, idősek otthonában, szabadtéren, kis és nagy templomban, kis és nagy Magyarország területein egyaránt, de ez a mai este mégis más volt. Reményeim szerint az Evangélium "feltámadása" volt ez a mai estén, egybekötve a közösségápolás fontosságával, és kultúrával.
Az este zárásaként aztán még sikerült elpakolni, mielőtt az igazi felhőszakadás megjött volna... Minket már a Budai alsórakparton ért a durva zivatar - konkrétan a Szentendrei úton látni nem lehetett a sávokat, így legalább hazafelé is jutott az izgalomból. :-)
Szombaton aztán két alkalom is vár rám, ránk. Most, hogy új nap virradt ránk, ismét hála van a szívemben Isten felé, hogy sok kalandos eseményen átvisz bennünket, és tanít. Tanít arra, hogy legyek képlékeny, legyek alkalmazkodó, és ne feltétlenül azt nézzem, hogy nekem mi a legjobb. Ő sem azt nézte, Neki mi a legjobb, amikor úgy döntött, hogy Krisztus kérésének eleget tesz, s elküldi Őt azért, hogy én ma élhessek... A világért áldozni azt, akit mindennél jobban szeret... Maximális önzetlenség. Azt hiszem, tanulhatunk az Ő példájából...
