Elképesztő, hogy mi mindenre képes Isten annak érdekében, hogy segítsen tágítani a látókörömet. Amióta Nóri megszületett, el kell ismerjem, hogy igen szétszórt vagyok. Talán kicsit sokat is vállaltam magamra mindenféle apróságokból, de legalábbis túlságosan sokfelé osztom szét a figyelmemet.
Mivel péntekre volt betervezve Nóri „hivatalos” bemutatása a gyülekezetben, és a prédikáció sora is rám esett, kellemest a hasznossal gondoltam egybekötni. A dicséretről szerettem volna beszélni, maradjunk annyiban, hogy voltam már összeszedettebb is. Ez van. Máskor nem kell annyira sokfelé „széthajtanom” magamat.
Azzal kezdődött minden, hogy egész héten a zavaros időjárástól ki voltam ütve. 35 fok egyik nap, 20 fok a másik napon. Valahogy sok volt. Délután, amikor indultunk gyülibe, Béci, kedves Barátunk benézett hozzánk – megragadtam az alkalmat, rázúdítottam Ákos egyik DVD felvételének néhány részletét… :-) Emellett pedig beszélgettünk, helyesebben szólva, találgattuk, hogy mit hozhat a jövő. Tervekből nincs hiány, a kérdés, hogy mi minden válik valóra. Új álomgyár van készülőben – álmok, amik nélkül nincsen előrelépés, és megvalósulás.
Amikor elindultunk, akkor vettem észre, hogy a felvenni kívánt ingemet otthon hagytam, irány vissza. A gyülekezetbe érve pedig világossá vált számomra, hogy a keverőt is sikerült otthon hagynom… szuper.
Mivel azt szerettem volna, hogy a dicséretről beszélve tudjunk másként hozzáállni Isten magasztalásához, végül is, jól alakult a dolog. Szeretem, hogy a gyülink rugalmas. Igaz, nem így terveztem… Mire a keverő megérkezett, az Istentiszteletet elkezdtük – erősítés nélkül, gitárral, énekkel. És láss csodát, valami megváltozott.
Amit kicsiny csapatunk csinált, az egyszerűen mellbevágott! Remek volt! Nyilván lehet kivetnivalót találni mindenben – legyen az hamis hang, vagy az, hogy miért így, és miért nem úgy, meg amúgy… – azt gondolom, hogy amit szellemileg megléptünk, azt a fajta hozzáállás, és szemléletváltást nehéz lett volna úgy meglépni, hogy minden a helyén van.
Egyszer csak jelezték technikusaink, hogy kézbe vehetjük a mikrofonokat. És láss csodát, minden szólt. Egy hang nélkül belőtték a cuccot.
Nyilván mindenki másként él meg minden egyes Istentiszteletet, ez így van jól. Számomra nagyon sokat jelentett a közös dicsőítés ezen az Istentiszteleten. Jó volt látni kedves barátainkat, akiket egyre jobban a szívünkbe zárunk. Jó volt, hogy régen látott rokonaink is eljöttek. Nagy öröm volt, hogy egy Németországban élő magyar testvérpárral is tudtam találkozni – végre személyesen is, nem csak e-mailekben!
Mégis, a legfontosabb az a lelkiekben megélt lépcső volt, amit – bár nem így – terveztem, Isten kegyelméből sikerült ezt meglépni. Mindenki másként éli meg az Istentiszteleteket, így is van ez jól én így éltem meg.
Nóri
A mi édes kislányunk! Elképesztő, miből lesz a cserebogár. Imádkozott értünk a gyülekezet. Nagyon kedvesek voltak, ráadásul az ima nagyon jó volt. Nem szoktam ezt mondani, de mégis, valahogy betalált! Nóri pedig, közben békésen aludt. Az én agyam pedig azon pörgött, hogy a legkedvesebb zsoltár, amiből dalt írtam, ilyen alkalmon válik számomra még fontosabbá. „Te alkottál meg anyám méhében, csontjaim nem voltak rejtve Előtted…”.
Nagykovácsi. Eső. 15 fok. Nem akartam elhinni. Pénteken még majd’ megdöglött mindenki a hőségben, most pedig 15-16 fokot mutat a hőmérő. Az eső esik. Nem baj. Kell ez is. Finom sült csirke, és közös ebéd, majd délután irány a Nagykovácsi falunap, ahol apósom és zenekara játszottak. Nagyon jó cuccot hoztak a szervezők, megszólalt! Jó volt.
Este a család kidőlt. Mi még beszélgettünk Gabival, és nevetve emlékeztünk vissza rá, hogy előző este, a gyülekezeti alkalom után Kornél telibehányta lefekvés előtt az ágyneműt. Na, akkor nem voltam ilyen vidám… :-)
Új hét következik. Sok minden vár ránk. S közben a szeretet ad erőt oly sok dologhoz… Micsoda erő a szeretet!
