Az elmúlt két hét igen sűrű volt. A boldogságtól „alig látok”, nyilván mindenki elfogult saját gyermekeivel és családjával kapcsolatosan. Most érzem azt, hogy teljesen, csupa nagy betűvel CSALÁD vagyunk. Az itthon töltött egy hét nagyon gyorsan eltelt, majd a munkában is hasonlóan szaladt az idő, nem unatkoztam.
Most, hogy Gabi Nórival itthon van, rászoktam arra, hogy Kornéllal sokkal többet vagyok kettesben, amolyan apa-fia időtöltések; legyen szó sétáról és fagyizásról, vagy vásárlásról. A szentendrei Sparban már jó néhányan ismerik Kornélt; sok ott dolgozónak odaköszön, mosolyog mindenkire. Az én keblem pedig dagad a büszkeségtől.
Sokszor elvárnám, hogy ha rájövök egyik-másik elhibázott döntésemre, és úgy döntök, megpróbálom helyrehozni – s úgy döntök, megtérek azokból a dolgokból, amikből szükséges, hogy megtérés legyen –, akkor az azonnal megoldódjon. Sajnos nem így van. Ezeket hívom én amolyan „hordaléknak”. Következmények, amelyek még velejárói egy-egy folyamatnak.
Egy hete Solymáron jártam Kornéllal, Pintér Béla Csemete koncertjén. Nagyszerű volt. Rá kellett jönnöm, a koncert kapcsán is, ahogyan a dalok szóltak, és igazából hozzám szóltak, hogy „a régi lesz az új törvény”, ahogyan Ákos énekli: Hinni, bízni Istenben. Felkelni, és járni.
D. Nagy Tamás járt a HÉV gyülekezetben a minap, és az álmokról beszélt – a régi, elvesztett, elhalványult álmok újraéledéséről. Frenetikus volt. Manír mentes, és hiteles.
„Öröktől ismered szívem vágyát” - az egyik dalom címe. A 139. Zsoltár ihlette, a legkedvesebb zsoltárom. Isten mérhetetlen szeretete számomra olyan erővel nyilvánul meg ebben a részben, amiről muszáj volt dalt írnom. Számomra az egyik kedvenc dalom ez, azt gondolom, elég jól sikerült, és Isten kegyelméből többeknek is tetszik, olyannyira, hogy felhívott a Nyári DicsSuli szervezői közül, és jelezte, hogy szeretnének kottát kérni a dalról, hogy bevehssék az idei repertoárba, mint új dalt! Istennel dicsekszem, hiszen Ő ihlette a dalt. Nagyon megtisztelő, hogy egy ilyen neves eseményen bemutatásra kerül a dalom, még akkor is, ha hivatalosan senki nem jelezte, hogy a részvételemmel képzelnék l a bemutatást. Főleg úgy nagy dolog ez számomra, hogy nem tettem semmit ezért, nem "kínálkoztam fel", Lakatos Péter meghallotta, és elkérte. Hm... Isten kegyelmes, és nagyon odafigyel arra, hogy örömöt okozzon az Övéinek.
Valamiért átütést hoz ez a dal. Nagyon hálás vagyok Istennek, amikor új dalt kapok tőle. Mostanában számoltam össze, ismét van 7 új dalom, amiket jó lenne legalább alap szinten rögzíteni, hogy átnézhessük, mi lesz az, amit használunk belőle.
Közben elkészült a „Lord have mercy” című dal magyar szövege is.
Néhány nappal ezelőtt találkoztam egy régi kedves ismerősömmel, akivel nagyon jót beszélgettünk. Ráébresztett arra, hogy igenis, egyre több olyan hívő ember van, aki elégedetlen a helyzetével, és többet akar Istenből.
Van több! Ezt tapasztalom mostanság. Amikor Gabival Bibliát olvasunk, amikor együtt imádkozunk, vagy amikor egyedül utazok és az autóban zenét hallgatok. Mennek sorban a dalok, és azon kapom magam, hogy még többet akarok Belőle.
Isten magasztalása megváltoztatja a dolgok folyását. Nincs mese. Ez valóság.
19.-én lesz Nóri bababemutatása a HÉV-ben, ráadásul pont ezen az estén fogok prédikálni. A dicséretről lesz szó, az már biztos. Előástam a régen tanultakat, és egy rakat eredeti szóhasználatot találtam meg. Kicsit felfrissítem ezeket, és beleépítem az estébe.
Mostanában valami új van kibontakozóban. A gyülekezetben a dicséret valahogy más. Meg oly sok minden is más. Permanens forradalom – folyamatos változás. Belülről fakad ez a vágy, ami egyszerűen nem hagy „maszatolni”, hanem világosan, egyenesen kiállva Isten mellett tart. Nem is akarom, hogy másként legyen.
A HÉV csapattal a nyári szünet előtti utolsó próbánkat tartottuk meg szombaton. Azt hiszem, az új dalok új erőt fognak hozni, és előrelépést. A próbán, ahogyan együtt imádkoztunk, és hallgattam a többiek imáját, önkéntelenül is csak a hála és egyfajta büszkeség fogott el. Büszkeség, hogy Velük is szolgálhatom Istent. Remek emberek egytől-egyig. Tele kincsekkel, és mégis, mindenki más. Mindenki igazi egyéniség – mert mi mind egyéniségek vagyunk... :-)
A próba után átmentünk Csobánkára, ahol a fogyatékkal élők intézményében zenéltünk. A gyülekezetünkből évek óta heti rendszerességgel járnak oda néhányan, és azt kell mondjam, egészen elképesztő az a változás, ami történt ezekben az emberekben.
Szellemi fogyatékkal élők ők. Sok dolgot valóban nem biztos, hogy megértenek, de a lelkükben érzik Isten jelenlétét. Van körülbelül egy tucatnyi dal, amit tudnak énekelni. De nem csak úgy hümmögve, hanem TÉNYLEG tudnak.
Megrázó és felemelő élmény volt köztük lenni. Velük énekelni Istennek.
Újra értékeltem kissé, hogy mi az, ami normális dolog, és mi az ami igazán fontos. Hálás vagyok Istennek, hogy tehetek Magyarországért. Ha csak ilyen kicsit és keveset is, de a tőlem telhető maximumot igyekszem tenni. Szeretek cselekedni, tenni Érte, és ezáltal mások üdvéért.
Nincs mese, Isten szeretete megújít, és a megváltás ereje képes akár naponta új erővel ellátni az Ügyért.
„Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt” (Róma 5/8). Ez az, ami a felfoghatatlan dolgok egyike. Micsoda erő az Isteni Szeretet! Köszönöm, Istenem!
