Napló - Az élet az Élet?!

        Végre, újra van karácsonyi, úgymond ünnepi hangulatom. Kissé már fura, hogy milyen erős tud lenni ez az érzés. A készülődés, a hangulat... És közben a szomorúság is, ahogyan a tv-t nézem.
    Megtudtam, hogy a kisebb ajándékokat hozza "jézusKA", mert ő kicsi, így nem bír el nehéz dolgokat; a nagy ajándékokat pedig a mikulás hozza. Te jó ég! Legyen szó bármilyen műsorról, még a számomra is oly kedves Shrek meséjéről, vagy épp egy híradóról, voltaképpen a lényeg marad ki mindenből. Pedig, állítólag mindenki tudja, hogy miről szól a karácsony: Szeretet. Ez a központ - mondják. Nos, igen, igaz. De miben is mutatkozik ez meg, mitől lett a karácsony a Szeretet ünnepe - még akkor is, ha valószínűleg nem ekkor született Krisztus. De akkor is, pont Miatta!
    Bele sem kezdek az eszmefuttatásba, nem számít.

    Az utolsó 2008-as gyülekezeti alkalmon pedig már végre vásárolható a HÉV gyakorló CD, 18 dallal, amelyek az új dalok, hogy mindenki tanulhassa őket. Akartunk kottát is mellékelni hozzá, de idő nem volt rá, így azt külön lehet beszerezni. A totálisan nyers anyag, amit az Istentiszteleteken vettünk fel, azt kell mondjam, nem is olyan rossz. Persze én, az örök maximalista lehet, sosem lennék elégedett, de most mégis örülök. A visszajelzések szerint pedig sokat számít a környezetünknek, hogy nagyrészt saját szerzeményeket játszunk. A 18 dalnak nagyjából a feléhez van közöm, közünk. Nem rossz arány. Ahogyan az előzetesen saccolt 50 darab is hamarosan mind elfogy - reméljük.
    Az ünnep előtti napok már a családdal telnek. Hétfő délután még megnéztük Bélát a Nyugati téren. Terep. Ez ugrott be, ahogyan pláza cicák és kandúrok próbálták olykor leplezni a beléjük hatoló sorokat, amelyek a színpadról szóltak. Egyesek a középső ujj-gyakorlatát végezték, míg mások megálltak, és azt kérdezték, hol lehet ennek a fiatalembernek a lemezét megvenni - KELL, az, amiről énekel.
   


    Sok dolog történik. Ráeszméltem, mekkora kincs a család - és ez nem a karácsony miatt van, hanem azért, mert van időm rájuk, velük. Közben megkértek arra, hogy jövőre több helyre is menjek, menjünk szolgálni. Már most izgatott vagyok sok dolog miatt! Az a bizonyos, "irodalmi-vers-koncert est álom" csak nem akar szűnni, ahogyan sok egyéb más dolog sem, ami belül, a szívemben nagyon erősen ég! Mi minden vár rám! A nyakamon az új év, és be kell valljam, sok dologban nem tudom, hogy mi lesz. Csodák fognak jönni! Ez biztos! Nem biztos, sőt, inkább valószínű, hogy nem úgy, ahogyan én gondolom. :-) De nem baj!
    Mostanában, bár az ünnep idején szinte folyton úton voltunk, és itthon alig, mégis úgy tetszik, sok dologban kezd valami újat Krisztus! Túl azon, hogy hány helyre kaphattam már meghívást, ami nagyon jó, és megtisztelő, igazából a belső dolgok kezdtek el a helyükre kerülni!
    A februárban esedékes szegedi szolgálat már egyre erősebben izgat. Hétköznap ide, vagy oda, jó lesz! Nagyon várom már. Néha még álmodok is róla.


    Zenei ötletek tülemkednek fel bennem, ami a korábban már említett versek megzenésítését illeti. Ötletek, tervek - hangban, látványban, színpadilag, stb. Ezek mellett pedig a családomat olyan közel tudhatom magamhoz, ahogyan talán még sosem. Óriási erőt jelentenek! Sőt, ihletet is. Az összhang, a szeretetük, a közelségük. Az, ahogyan Kornél a bújócskázás során mindig boldogan sikít, ha megtalál, vagy én találom meg őt. Ahogyan Gabi rám néz, ahogyan feltétel nélkül mellettem van. Elnézi az amatőr művészi lelkemet, azt, hogy sok esetben tökéletlen vagyok. A családom mellett pedig új erőre éledt a hitem!
    Krisztus újra az az élő Megváltó a mindennapjaimban, akit megismertem, és akinek a valóságát bizonyos mértékig elvesztettem. Olyan sokan vannak ezzel így rajtam kívül. Igen, le merem írni, mert tudom. Gyülekezetbe járók, és közösséget keresők, látszólag stabil szolgálók, és pásztorok, lelkészek... Pedig, egy karnyújtásnyira van tőlem, tőlünk a Krisztus. Aki azért jött, hogy megmentse az elveszetteket.
    "Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed" (Ézsaiás 60/19). Óóó! Hát micsoda kiváló Ige!
    A minap az egyik kedven Demjén  Rózsi dalomon csodálkoztam el újra, ahogy hallgattam, a címe: Legyen ünnep. Sokan, sokféleképpen éneklik. A dal szövege mégsem egészen való egy 14 éves popsztárnak nevezett kínai-magyar (mi???) gyerek szájába.
    Aztán rájöttem, hogy túl a kedven énekes dalán, van valami, amiben még több van. Isten Igéje. És ahogyan olvasom, vagy kapom a sorokat SMS-ben, olykor elszégyellem magamat, hogy miért is nem értem "állandóan" meg, hogy mi a valódi lényeg.
    Isten ígéreteivel van tele az Írás, pusztán csak el kellene végre fogadnom, hogy amit Ő mond, az igaz.


    Az elmúlt néhány hét hozott egy-két álmatlan éjszakát. Hozott sok csodát, és megnyugvást. Békét, és Reményt. Új útra kellett lépnem, talán ez a jó kifejezés. A váltás pedig, nem mindig egyszerű. Egy jól bevált, számomra kényelmes út, ahol mindent a kezemben tartok... Vagy pedig, egy sokkal többre hivatott új út, ahol nem én irányítok. Egy új út, ahol a bizalmam van próbára téve. Bízok-e? Hiszek-e Benne?
    Az út igen egyszerű: úgy hívják: Jézus Krisztus - Aki azt mondta magából „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül” (János 14/6). Ezen az úton pedig az Ézsaiásnál olvasott ige válik valóra: "Nem a nap lesz többé napvilágod, és nem a hold fénye világít neked, hanem az Úr lesz örök világosságod, és Istened lesz ékességed".
    A kérdés nem kérdés. Ráállok az új útra, megfogom Krisztus kezét, és kilépek az ismeretlenbe. Nem nagy arccal - nem is akarom, hogy annak tűnjön. Csak két ember tudja, min megyek át. Az ő hozzám-állásuk is igen sokat segít! De az, hogy nem a nap, és nem a hold fénye az igazi világosság a lelki továbblépéshaz, hanem az én Megváltóm...! Ez csoda! És igazi erővel lát el minden nap.