Napló - Az élet az Élet?!

    Rendkívül érdekes időszakot élünk. Nagyon sokat tanulunk a hitről, hitből való életről, a bizalomról. Mostanában sok dolog nem úgy történik, ahogyan azt én a legjobbnak gondolnám. Egyszerűen, másként. Minden jó dolog, és minden, ami - mondhatom bátran -, áldás az életünkre, az megtörténik, de máshogy, mint én gondoltam volna. Fura. :-)
    Élvezzük Isten gondviselését, és kegyelmét. Lassan már nem merünk vágyni semmire, vagy kérni bármit is, mert Isten olyan kegylmes, hogy mindnhez hozzásegít, mindent megad. Épp a Csemeték egyik dalát dúdoltam a minap is - Kérni kell... Aztán nem szabad meglepődni, ha kapunk. :-) Mégis, sokszor úgy állunk egy-egy helyzethez, hogy ha gyorsan összejön, hogy ez bizony aligha lehet Istentől - de miért ne??? Isten Igéje szerint, aki kér, az kap. Tehát nem kell meglepődni, ha valami történik.

    Készülünk a nyári ifjúsági táborra - épp két napja szóltak, hogy gáz van a szállásokkal... - közben sikerült Béci barátommal is közös dátumot találni arra, hogy mikor "szálljon fel ő is a Hév-re"... Nem mellékesen épp augusztus másodikán unokatestvérem esküvője is lesz. Az a megtiszteltetés ért, hogy neki is én írhatok bevonulózenét. Szerintem jól sikerült, remélem, nem csak nekem tetszik majd... :-)
    Vasárnap aztán ismételten a Kövér Lajos utca lesz a cél, aztán délután már Velence, a tábor helyszíne, illetve a délutáni gyülekezeti alkalmon fogunk szolgálni.

    Július utolsó hetét Nagykovácsiban töltöttük Apósomnál. Remek hét volt! Mindent egybe vetve. Kornél reggeltől estig pörgött, folyamatosan irány az udvar, a játékok... :-)
   
    Eltelt két hét autó nélkül. Isten pedig megadta az új autót. Az, hogy milyen leleményes, és furmányos úton-módon, abba nem megyek bele, mert nem szeretném publikussá tenni. A lényeg, hogy valamiért a türelmem, türelmünk lett próbára téve; bár, talán helyesebb a bizalom szó erre az esetre. A legutolsó pillanatban sikerült mindent elintézni, és kész.
    Ismételten beigazolódott az, amit az egyik dalban is éneklünk sokszor: Sosem késik... Isten mindig a megfelelő időbenlép közbe.

    Ahogy telnek a napok, és a hetek szépen, lassan sok ismerősömmel együtt rá kell jönnünk, hogy az Istennel való élet, és a Benne való hit, lényegesen több annál, mint amit mi megélünk. A gyülekezetünkben, és a barátank körében történő eseményeket, és helyzeteket, azt hiszem, nyugodtan nevezhetjük úgy: ébredés!
    Nem a konferenciákon hangoztatott világmegváltás, hanem őszinte, kicsiből elinduló ébredés ez. Jó ideje már, hogy egyre többen és többen vesszük észre: van több! Kell is ez a több!
    A gyüliben jónéháyan leültünk beszélgetni, és jó volt látni már pénteken az eredményét ennek. Egyre többre vágyunk Istenből! Manír-mentesen, megjátszás nélkül, nem az emóciókra figyelve, hanem Istent keresve. Szeretem, hogy olyan sokfélék vagyunk, akár a gyüliben is. Mindenki más-más aspektusból látja ugyanazt az egy, kerek egészet - Istent. Totálisan személyre szabott. :-)
    Pénteken a gyülekezeti alkalom, valahogy más volt. Talán rám is hatással volt a kisebb terem, az, hogy nem voltunk széthúzódva, hanem közelebb ültünk egymáshoz, vagy én nem is tudom, hogy mi lehetett a dologban. De más volt! Élő! Nem kicsit... Leírhatatlan.
    Találkozás Istennel. Nap, mint nap, mint nap, mint nap... Voltaképpen, csakis rajtam múlik, hányszor, mikor, és hol. Odáig jutottam, hogy mindig, mindehol... Jó dolog volt akár kollégákkal, akár más emberekkel, akikkel csak az elmúlt két hétben ismerkedtem meg, hogy beszélgethettem Krisztusról velük. Jó dolog, hogy ekora kiváltsgában élhetek: ismerhetem Jézust. És azt szeretném, hogy ezt minél többen megélhessék.

    Találkozás Istennel. Nap, mint nap, mint nap, mint nap... Csak rajtam múlik - Rajta nem! Hát, rajta, felkelek, és megteszem az első lépéseket. Kinyitom a szemem, akkor is ha hasít a fény, ha fáj, nem érdekel; és kimondom azt a nevet... Jézus!