Mivel éjfél körül értünk haza Ócsáról, másnap pihentünk egy kicsit. Új hétbe érkeztünk, de nem teljesen ilyenre számítottunk. Az autót, a vizsga miatt szervizbe vittük, ahol kiderült, hogy nem túl rózsás a helyzet. Így, más lehetőség nem lévén, gyors vadászatba kezdünk, minden téren, hiszen, már csak a héten tudunk autót használni. Nem mondom, hogy jó hír – mégsem estünk kétségbe!
Annyira együtt tudtunk gondolkodni ebben a helyzetben, mint csak ritkán. Azonnal tudtuk, mit kell tennünk: hálát adni Istennek. Minden helyzetben, minden időben – mindenért. Végül is, idáig is tudtunk autót használni, ami nagy dolog számunkra. Isten csodát tett. Már nem először, és hitem szerint nem is utoljára.
Isten csodát tehet – most is. Tehát, biztos, hogy meg fog segíteni bennünket!
„ A szeretet és hűség el ne hagyjon téged: kösd azokat a nyakadba, írd fel a szíved táblájára, így találsz kedvességre és jóindulatra Istennél és embereknél” (Példabeszédek: 3/3).
Kihívásnak sem utolsó, figyelembe véve, hogy nem vagyok tökéletes… Mindenesetre nagyon bölcs tanács!
A hétköznapok telnek, győzelmekkel, és nehézségekkel teletűzdelve, egy dolog azonban nem szűnik: Istenbe vetett hitünk. A körülmények nincsenek ráhatással arra, hogy mennyire bízunk Őbenne. Végre!
Telik az idő, már július közepe van, hamarosan itt a nyári ifjúsági tábor, ahol egy héten át fogunk szolgálni a csapattal, így próbát is tartottunk. A fáradtság nagy úr, de Isten dicsérete felüdíti a lelket és a testet is!
Elég jól sikerült két újabb dalt átvenni, bár, én, az örök maximalista, többet is elviseltem volna. :-)
Az életünk valahogy, minden körülménytől függetlenül, kezd rátalálni igazán Istenre. Újra. És mostmár nem is akarjuk, hogy ez másként legyen. Nem akarjuk ezt a vonalat elveszteni! Kitartunk! Elég volt abból, hogy ugyanazokat a köröket kell újra és újra megfutni. Tovább akarunk lépni. Minden téren.
Egy kérdés merült fel bennem a héten – ismét: akarom-e, elfogadom-e azt, amit Isten elkészített nekem? Fontos kérdés, hogy adom-e az akarásomat?! Igen- igen, igen… :-) Igen, akarom, és elfogadom azt, amit Isten nekem, nekünk készített – mert tudom, Kiben hiszek!
