Egy órával kevesebbet aludtunk… De kárpótol, hogy Kornél végigaludta az egész éjszakát egy nyekkenés nélkül, és reggel is nagyon jókedvűen ébredt.
Az idő gyönyörű, így ma irány a levegő, és sétálni megyünk. Igazi, tavaszi pihenős nap lesz a mai.
Alig várom már a szombati HÉV próbát, mert most mi is kicsit hosszabb időt fogunk együtt eltölteni, nagyon jó lesz! Már előre hallom a fülemben, hogy milyen jól fognak szólni az új dalok; nagyon várom a Donnie Mcculrkin dalt, ami eszméletlenül jó!
„Mivel tehát gyermekei vagytok (Istennek), Isten elküldte Fiának Szellemét a szívünkbe, aki így kiált:>Abbá!<, azaz ’Édesapám!’. Így azután többé más nem vagy szolga, hanem fiú. Ha pedig fiú, akkor örökös is, amit maga, Isten tett azzá” (Galata 4/6-7).
Ahogy olvastam a Galata levelet, az jutott eszembe, hogy mennyire jó, hogy most élhetek, és mennyire örülök, hogy Isten a hitem által fogad el. Isten maga tett engem, a hitem által örökössé. Öröklöm az Ő kegyelmét, és az Életét. Nagyon nagy dolog ez!
Úgy látni magamat, ahogyan Isten lát engem! Kihívás, de olykor, még ha csak egy-egy pillanatra is, de sikerül így látnom magamat, az valami egészen fantasztikus! Mint valami extra széles mozivászon! Többnek látom magamat Őáltala! Nem azt mondom, hogy hibátlan vagyok, csak azt, hogy Isten sokkal jobban bízik bennem, mint sokszor én, saját magamban.
Szeretem szélesvásznú változatban látni az életet… :-)
