A hétköznapoknak vége, már csak a mai napot kell munkával tölteni, aztán itt a vasárnap, és semmi más nem lesz, csak kettesben… már nagyon várom.
A tegnapi gyüli alkalom ismét különleges volt, számomra legalábbis. Kiváltság volt átélni az Istennel való találkozást így, közösségben. Nyugodt volt az este, olyan megbékélős, megpihenős.
Még tegnap délután sikerült egy új ismerőssel gazdagodnom, akinek a frissessége megfogott. Kicsit úgy érzem, nem véletlen, hogy találkoztunk, talán egymás segítségére tudunk lenni.
Egyszerűen, pusztán, „csak úgy” hálás vagyok Istennek, hogy ismerhetem ŐT, és hogy megváltott.
„Énekeljetek Istennek, zengedezzetek az ő nevének; csináljatok utat annak, Aki jön a pusztákon át, akinek Jah a neve, és örüljetek előtte. Árváknak atyja, özvegyeknek bírája az Isten az ő szentséges hajlékában. Isten hozza vissza a száműzötteket, kihozza boldogságra a foglyokat” (Zsoltár 68/5-7)
