A tegnapi gyüli alkalmat ki kellett hagynunk, Gabi még mindig lázas. Éjjel is rosszul aludt, igaz, Kornél is.
A ma délutáni felvételt a betegség miatt elhalasztjuk, és majd jövő héten csináljuk, aztán pedig Demjén és Ákos lesz a nap lezárása, a tervek szerint.
„A mennyek királysága a kereskedőhöz is hasonlít, aki igazgyöngyöket keresett. Amikor egyszer egy nagyon értékes gyöngyre talált, elment, eladta mindenét, amije volt, és megvette azt” (Máté 13/45-46).
Érdekes módon, amikor magamtól jövök rá arra, hogy Istennek szeretnék valami többet adni annál, mint ahol épp tartok, akkor könnyebben tudok megválni felesleges dolgoktól – például még egy meccs a TV-ben, vagy bármi más.
Kár, hogy Isten kedves hívására nem mindig mondok/mondtam igent, pedig Ákos is azt énekelte: „Mondj igent…” :-)
Ki merem jelenteni, hogy megtaláltam életem gyöngyszemét: Krisztust. Annyira lenyűgöz a mai napig az a végtelen szeretet, ami Belőle és Tőle árad, hogy képtelenség nem vele élni tovább.
Jézus hazament a saját városába, és bizony, nem járt nagy eredménnyel: „Mindenki csodálkozva kérdezgette: >Honnan van ilyen bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ő? Tudjuk, hogy anyját Máriának hívják, testvérei pedig Jakab, József, Simon és Júdás. Húgai is itt élnek közöttünk. Honnan kapta hát mindezeket?< És nem tudták őt elfogadni.
De Jézus így szólt hozzájuk: „Egy prófétát mindenhol tisztelnek, csak a saját hazájában és családjában nem. Nem is tett ott sok csodát a hitetlenségük miatt” (Máté 13/54-58).
Ez tetszik Krisztusban! Nem volt veszettül gazdag, sem magasabb mindenkinél, vagy jóképűbb az összes férfinál. Egyszerűen, „csak” az ács fia volt.
Valami mással volt több, mint a többi ember: szeretet volt benne. Elképesztő, hogy nem bevágva a durcát fogta a híveit, és irány, el a városból. Semmi felhajtás. Egyszerű, és mégis nagyszerű ember volt. Az ács fia. Egy tök átlagos család gyermeke, és mégis, átlagon felüli gyermek.
Isten Fia. Aki az én Megváltóm lett.
Jó néha elmerengeni azon, hogy Jézus, vajon miket mondott még, miről beszélgetett a körülötte, és vele lévő tanítványokkal. Vajon politizáltak? Időjárás? Tuti, hogy igazán ember volt.
Nem feltűnősködött. Nem kereste a reflektorfényt. Pedig, megtehette volna. Mégis, inkább a szívéből adott az embereknek, szerette őket. Egy célja volt: megmenteni az embereket.
Ezt a kincset, Krisztust, szeretném megosztani az emberekkel.
