Ma Apuékhoz megyünk, megünnepelni az ő házassági évfordulójukat, holnap pedig… a sajátunkat ünnepeljük! Királyság! Dobpergés, trombitaszó, és mondjuk egy jó kis „zámbódzsiNNNNi” szám kéne már csak :-), attól biztosan visszatérnék a földre :-) vagy még lejjebb… bár, lehet, hogy egy laza Kötő Gabi dal is megtenné a maga hatását… Na jó, nem gonoszkodok. Nem bántom az ének-imitátorokat. :-)
Ma reggel ismét remek dolgokat találtam a Bibliában. Érdekes, hogy nem tudok betelni vele. Tavaly elkezdtem nagyon erősen vágyni arra, hogy a dicséretünkben, és a lelki életemben is legyen valami több mint eddig. Isten elkezdte megadni nekem ezt. Először elkezdtem rendszeresen imádkozni – akaratlanul. Aztán a gyüliben, a tanításokból kaptam Istentől bátorítást, útmutatást – évek óta nem éltem meg ilyet. Mindig csak ültem a gyüliben a prédikációk alatt, de valahogy sosem jutott el igazán a szívemig a lényeg. Igazából azt tudom csak, hogy volt néhány alkalom a gyüliben, amikor azt éreztem, több is lehetne ennél. Ebből indult ki minden. A gyüliben való feléledésem után a saját életemben is óriási lépésekben kezdtem fejlődni, és Isten elkezdett helyreállítani, elkezdte az adott szintemen az alapozást, és a megerősítést.
Hála Neki azért, hogy megnyílt előttem a Biblia, és valóban Isten szavát látom benne. Elképesztő, hogy minden nap, ha kinyitom, van benne nekem szóló üzenet. Vannak azok a kínai szerencse sütik, vagy mi is a neve, amikben apró kis bölcsességek, meg üzenetek vannak. Igaz, hogy nem szeretem az édességet, de az Ige is valami hasonló számomra. Kinyitom, és megédesíti a napomat, mert ami benne van, valódi, életet formáló, és segítő üzenet.
„Legyetek olyanok, mint a jó pásztor: gondozzátok, védjétek és vezessétek a rátok bízott emberek csoportját. Olyan ez a csoport, mintha Isten nyája lenne. Vigyázzatok rájuk, és törődjetek velük” (1. Péter 5/2). Vajon miért mindig a lelkipásztorokra értik csak ezt az igét?
Szerintem ez teljesen beleillik az ifjúsági csoport vezetőjének, a dicséret csoport vezetőjének az életébe is! Vajon én jó pásztorként vezetem a dicséret csapatot? Vigyázok rájuk? Mutatom nekik az utat? Gondjukat viselem? Huhh… talán néhányszor úgy tűnik. Van még mit tanulnom. Jó pap…
„Alázzátok meg magatokat Isten hatalmas keze alatt, hogy amikor eljön az ideje, Ő meg felemeljen benneteket! Bízzátok rá minden gondotokat, mert Ő gondot visel rátok!”(1. Péter 5/6-7).
Mit jelent az, hogy alázzam meg magamat Isten előtt? Sokszor gondolkodtam már ezen. Azt hiszem, azt jelenti, hogy el kell engednem a saját baromságaimat, és el kell ismernem Őt Istennek! A tegnapi ige [Elég neked az én kegyelmem, amit kaptál, mert erőm a te erőtlenséged által éri el a célját” (2. Korinthus 12/9)] is ezt látszik számomra alátámasztani. Akkor tud Isten igazán a segítségemre lenni, ha nem helyette akarom megoldani a dolgaimat, hanem VELE. Óriási a különbség.
„Igen, szenvedni fogtok egy kis ideig. De azután Isten maga fog helyreállítani, megerősíteni, felépíteni, megalapozni benneteket. Meg fogja tenni, mert Ő a forrása minden kegyelemnek, és arra hívott el, hogy örökké tartó dicsőségében részesüljetek!”(1. Péter 5/10).
Ha valami, hát akkor ez az Ige igazán csodás! Vajon mit jelent itt a szenvedés? Valódi nehézséget, vagy csak pillanatnyi kellemetlenséget? Azt gondolom, mindenkinek mást. Lehet ez egy lelki teher, lehet munkahelyi probléma, vagy bármilyen gond. Az ad reményt – és szerintem itt az igazi különbség a hívő és nem hívó ember között, hogy a hívőnek van reménye! –, hogy Isten tudja ezt, és nem hagy cserben. Egy kis jellemfaragás, egy kis küzdeni tanulás, egy kis hit-próba, és azután kezdődhet az újabb, és magasabb szint alapozása. Isten maga fog megerősíteni, és helyreállítani – írja a Biblia. Ezek szerint ki is hoz a nehézségből! Ha nem hozna ki, nem beszélhetnénk semmilyen helyreállásról, maximum helyben állásáról.
Isten újabb reménységet adott, és megbátorított ma reggel. Vannak gondok? Igen vannak. De! Van Isten is, Aki kihoz a nehézségből, és ő „maga fog helyreállítani, megerősíteni, felépíteni”.
Ebben hiszek magam is!
