Tegnap kissé elkedvetlenedtem estére, az egyik cég visszamondta a továbbiakat. Tudom, persze, Isten ad másikat, és jobbat – csak szarul esik az embernek, na.
Negyed hét körül visszaaludt még egy órára. Fél nyolckor elmentem imádkozni, Bibliát olvasni, le a Dunához, ahol láttam egy kis halat – sneci, vagy mi a neve (vagy az a keszeg kisöccse? Passz… ezek a halak olyan egyformák nekem) –, amint kivetette magát a partra. Tisztára, mint a „nesönell dzseográfik” :-) csatornán, amikor a baromi nagy cápa kiveti magát a partra. Ez a kis halacska azonnal vergődni kezdett, aztán visszaszenvedte magát a Dunába. Vajon miért? Biztosan ólom, olaj, és egyéb szennyeződés-függőségben szenved, és nem bírta a friss levegőt :-).
Aztán láttam, ahogyan több kacsa család egy területen él. A kiskacsák játszottak, az apuka kacsák pedig, mint az igazi szomszédok az emberek között, egyik percben még jókedvűen úszkálnak, majd hirtelen óriási hápogás közepette egymásnak esnek. Jobb volt, mint a Barátok közt :-) – bár annál nem nehéz jobb színészi teljesítményt igénylő előadást találni, az is igaz.
Régen valaki állandóan erőltette, hogy imádkozni KELL, és KELL… és kész; mert csak az ima képes előbbre vinni az embert. Utáltam imádkozni, bár, igazából mindent utálok, amit csinálni KELL, és kényszerítenek rá.
Amióta rájöttem arra – kényszerítés nélkül –, hogy az ima működik és hatásos, nagyon szívesen imádkozom. Sokat. Ma reggel elkezdtem imádkozni, és Isten sorra hozta elém azokat az embereket, akikért szükséges volt, hogy elmondjak egy imát. Felemelő volt.
Amikor a Bibliát elővettem, Péter apostol első leveléhez érkeztem – ez a soron következő könyv –, megdobbant a szívem, Péter apostol meglehetősen heves vérmérsékletű figura volt a Biblia szerint, sőt, szélsőséges is – szerintem; nekem mindenesetre nagyon szimpatikus. Krisztus hol megfedte, hol pedig óriási ígéretet tett vele kapcsolatban; szóval, Krisztus számára sem volt közömbös. Azt gondolom, kedvelte Pétert.
Már itt is megerősödött a lelkem, mert a Szent Lélek képes élővé tenni az Igét, és megeleveníteni számomra. Krisztus feltámadt a halálból, és új életet szerzett nekem is! Fantasztikus!
Amikor ezt elolvastam, még inkább úgy éreztem, hogy személyesen nekem íródott. Még meg is kérdeztem hirtelen magamtól, hogy „honnan tudja a levél írója, hogy boldog vagyok Istennel, és nagyon örülök Neki, bár igaz, hogy közben vannak bajok, mégsem azok uralkodnak rajtam.
„Miért van ez így? Mert szükséges, hogy ezek a nehézségek próbára tegyék a hiteteket, vajon valódi-e. az igazi hit ugyanis értékesebb a színtiszta aranynál. Az aranyat tűzzel tisztítják meg, mégsem marad meg örökké. Hitetek viszont, miután kipróbálták, és valódinak bizonyult, dicséretet, elismerést és dicsőséget szerez nektek, amikor Jézus Krisztus megjelenik. Igaz, hogy ti nem ismertétek személyesen Jézust, de mégis szeretitek Őt. Bár most sem látjátok, mégis hisztek benne, és dicsősége öröm tölt el benneteket, amit lehetetlen szavakkal kifejezni” (1. Péter 1/7-8).
Wwwoooowww! Van értelme a Krisztusba vetett hitnek! Valóságos az Élő Isten Fia!
Reggel ismét bebizonyosodott az Ige igazsága, hogy ha közeledek Istenhez, és keresem Őt, akkor Ő is közeledni fog hozzám. Feltöltődve, örömmel, megnyugodva jöttem el a Duna partról, és már az járt/jár a fejemben, hogy milyen jó lesz újra a többiekkel együtt énekelni és zenélni Istennek.
Remélhetőleg karácsonyra elkészülünk vele.