Ma van az egyik nagy nap a sok közül… Leadom a jogvédő irodának a kiadási szerződést, és indulhat a banzáj... Nagyon izgalmas… A borító is megy a nyomdába, aztán indulhat a gyártás… Ha belegondolok, hogy optimális esetben bő három hét múlva már a kezünkben tarthatjuk munkánk gyümölcsét… Huhh! Csoda, ami történik, de tényleg!
Közben pedig készülök, hogy hazai pályán is prózában álljak a gyülekezetünk elé. Régen csináltam ilyet otthon. Izgulok is. Viszont már körvonalazódik a téma, miről is legyen szó, s éppen ennek kapcsán megszületett az „Ébredj fel és láss” című új dalom. Óriási szükség van arra, hogy előbújva a kis vackokból, odúkból, a kellemes félhomályból, vagy éppen tök sötétből, merjünk elég bátrak lenni ahhoz, hogy felálljunk, és a fényre lépve végignézzünk magunkon.
Nézzük meg bátran, hogy hol tartunk most. Ismerjük fel, hogy olykor kicsit ránk ragadtak a pókhálók, és bár a sötéttől beszűkült látókörünk hatalmasnak tűnik, akárcsak a legkisebb mozgás (pl. bólogatás, ujjpercmozdítás) is tűnhet valóságos fizikális giga-cselekménynek, nem baj, ha meglátjuk: egy helyben állunk azóta, hogy legutóbb a fényen jártunk… sőt…
Nehéz is lehet ez a felismerés, hiszen ki az, aki szereti beismerni, ha valamiben hiányossága van, vagy éppen semerre sem haladt eddig… Szerintem természetesnek is mondható, ha elsőre azt mondja bárki, hogy „ez nem igaz, én nem állok, hanem haladok!” – hiszen védekező mechanizmusunk, vagy éppen agresszívebbik oldalunk ezt mondtatja velünk. Igen, van ilyen. Kár tagadni.
A jó hír, hogy van Remény! Van remény arra, hogy az ember fel tudjon állni, és el tudjon indulni. Ha akarom, bár az eleje kellemetlen is lehet, igenis lehetséges a talpra állás, az elindulás! A hit a kérdése mindennek: Ami azonban a legfontosabb az életem, és az életünk szempontjából: van jogunk NEM HAGYNI, hogy a környezetünk határozza meg azt, hogy kivé válunk, és mit érjünk el! Sőt! Én határozottan eszerint élek: nem hagyom, hogy a környezetem döntse el, kivé válok, és mit érek el. Igen, tudom, a kritikusok, a megmondók, az örök „ellenzék”. Igen, vannak, és lesznek is. Egészségére mindenkinek. A legfontosabb, hogy azt, hogy „tudom, kinek hiszek”.
„A bölcs fiú megfogadja az apai intést, de a csúfolódó nem hallgat a dorgálásra. Amit mond az ember, annak a gyümölcsével lakik jól” (Példabeszédek 13/1-2).
