A múlt hét feszített tempója után folytatódik a menet. Kedden a HÉV csapattal mi nyithattuk meg a http://Vigad6ok.nyitottkapu.hu oldalon olvasható rendezvénysorozat esti koncertjeinek sorát. Jujj, mit fogok kapni a következő mondatért, de akkor is leírom az igazat: véleményem szerint sikerült nívósan megnyitnunk a sorozatot, és azt hiszem, hogy olyan mértékben tettük magasra a lécet, amivel nincsen mit szégyellnünk! A csapat nagyon egyben volt, és mind zeneileg, mind tartalmilag sikerült olyan szintet hoznunk, amire büszkék lehetünk. Köszönjük a lehetőséget Szenczy Sándornak, és a Verőcei Baptista Gyülekezetnek is.
Kedd után pénteken este ismét Verőcére mentünk, ezúttal Pintér Bélával. A délelőtt folyamán fél órán belül felborultam. A fáradtság, és az elmúlt két hét iszonyatos hajtása – család, munka, zene – most kijött rajtam, egy találkozó és néhány telefonhívás után. Annyira magam alá fordultam, hogy legszívesebben azonnal mindent abbahagytam volna. Leállítani a zenei terveket, folyamatokat, lemondani minden meghívást és elmenekülni – jó messzire, ahol senki nem ismer, és én sem ismerek senkit.
Persze, tudom, vannak olykor ilyen pillanatok, amik nem tartanak örökké. Az esti koncertre nagyon leterheltem érkeztem. Fáradt is voltam, sok volt a gond is, de tudtam, egyetlen megoldás van a problémákra: adni kell! Így elkezdtem adni. Hálát Istennek, segítséget, amiben tudtam, a többieknek. A döntésem nyomán semmi másra nem voltam hajlandó koncentrálni, csakis Őrá! És hirtelen, ahogy játszottuk az egyik dalt, életre kelt bennem a dal néhány sora: „Az ima az a kulcs, amitől kinyílik a zár, olyan ajtók tárulnak, melyekről nem is álmodtál! Feléled a hit és újra éled a remény, az ima megváltoztatja a dolgok menetét!”
A koncert végén a sok kedves gratuláció, kézfogás, az elismerő szavak, és a kedves mosolyok mind azt erősítették meg bennem, hogy érdemes Őértetenni!
Szombat – vokál próba
Megtartottuk az első vokál próbát. Biztossá vált bennem, hogy nagyon-nagyon profi lesz a készülő CD. A vokál témák, amiket Edit megírt, bődületesen szólnak! Egy nappal a mélypont után már biztosan látom, hogy NEM DŐL ÖSSZE A VILÁG! Ha az alap Krisztus, akkor lehet, hogy a szél és a vihar – főleg az a vihar, ami péntek éjszaka ért bennünket útközben – kicsit megtépázza a tetőt, vagy úgy tűnik, betörik néhány ablak, a ház mégsem fog összdőlni!
Egyetlen alap van, amire lehet építeni, az pedig Krisztus!
Most, szombat este, újra pörögnek a gondolataim. Részben már a vasárnap reggeli budapesti Istentiszteleten járok, ahova újra meghívtak, hogy a zenei részben működjek közre; részben annak a meghívásnak a következményein jár az agyam, amit péntek este kaptam, s mindeközben a készülő cd, az ezzel járó ügyek intézése (plakátok, reklámok, kottázás, próbák, stúdió, csapattagok) is motoszkál bennem.
Olyan hálás vagyok Istennek, hogy ismerhetem Őt, hogy tehetek érte azzal a személlyel együtt, aki nélkül itt a földön nem lenne tökéletes az életem: Gabival.
