Kiskőrös, esküvő
Hihetetlen napok vannak mögöttünk, és a hétnek még nincsen vége! Szombaton egy Kedves Barátunk esküvőjén zenéltünk. Rendesen elhúzódott az este… A vacsora alatti zenei aláfestést vállaltuk. Tamás dobolt, Robi bőgőzött, Márk saxofonon játszott, én pedig billentyűztem. Kisebb szünetekkel több, mint 6 órát játszottunk. Rendkívül inspiráló olyan kiváló zenészekkel játszani, mint az én Barátaim. Profi zenészek, profi hozzáállással. Pedig, nem volt egyszerű a napunk… Kevesebb, mint 4 óra alvást követően pedig, már kora reggel indultunk Budapestre...
Vasárnap reggel – Gyülekezetben
Reggel 9 órára már Budapesten voltunk, és megkezdtük a beállást. Valami gigszer volt az egyik kábellel, így félő volt, hogy nagyon megcsúszunk. Hála Istennek, az utolsó előtti pillanatban minden megoldódott. Valahogy rendre úgy alakul az élet, hogy kevésszer adatik meg az optimális állapot ahhoz, hogy az ember színpadra álljon. Az Istentisztelet, a fáradtság-érzésem ellenére is remek volt, rendkívüli volt ezzel a csapattal szolgálni. Edit, Gabi, Tamás, Robi, Márk… Csupaszív társaság!
Kedd-szerda – Csillebérc – reggel, este 2x – plusz egy éjjel 22.30-as kezdés
Egyértelműen látszik, hogy miért tart ott a hazai kereszténység, ahol… Egy tipikusan olyan rendezvényen, ahol ugyan nem mondják ki, de mindig érződik, hogy ennél több résztvevőre számítottak a szervezők, és az évek során rohamosan csökkenő tendencia ellenére is – látszólag – nincsen változtatás. Pedig, a változás rendkívül fontos. Két nap alatt 5 alkalommal álltunk a színpadon, ami nagyon megtisztelő, főleg, hogy az általunk képviselt funkysabb stílus teljesen kirívó a mindenki más által játszott „zúzás”-ból.
Üdítő öröm volt a kedd éjjeli koncertünk, amikor nem volt megkötve a kezünk. Azt hiszem, ez a szabadságérződött a csapaton is. A fáradtságom ellenére is, azonnal felpörögtem, és nagyon élveztem az estét. A koncert után aztán éjjel 1 körül értünk haza, addigra kellően kijött rajtam a fáradtság is. Az est egyik fénypontja az volt, amikor megláttuk Adélt az első sorban! Az elmúlt néhány hónap során csak elvétve találkoztunk vele…
Az nagyon furcsa volt, hogy a főszervezők egy köszönöm-öt sem mondtak, de ami még érdekesebb volt, hogy a dicsőítés közben egyszer csak megjelent a színpadon egy amerikai úriember, és simán „lefojtotta” az alkalmat. Döbbenetes volt számomra, hogy azt sem tudni róla, hogy ő kicsoda, micsoda, és egyáltalán, mit keres a színpadon akkor, amikor a zenekar a dolgát végzi… Elképesztő! Mindenesetre rengeteget tanultam ebből a két napból… Hozzáállásban, szervezésben, és kivitelezésben is.
Ha őszinte vagyok, akkor azt mondom, hogy szerdán este alig vártam, hogy mehessünk haza… Kár, hogy nem tudok teljesen jó szájízzel emlékezni erre a két napra…
Csütörtök – Sátoraljaújhely
Fél 12 körül indultam el otthonról, hogy még a gyülekezeti házban felvegyem a dobszerkót, aztán irány a többiekért… végül 4 óra előtt kicsivel érkeztünk meg Sátoraljaújhelyre. Életemben most jártam először ebben a városban. Fantasztikus! Csodaszép sétálóutca, a Fő tér szenzációs! Kedves emberek, nyugodt kis város.
A koncertre egy remek színpadon került sor, a téren, ahol Kövér Zsolt barátunk nagyon kedvesen meginvitált bennünket a cukrászdájába – ezúton is köszönjük, Zsolt! Fél nyolckor kezdtünk el játszani. Meglepetésemre rengetegen voltak kint a téren. Fiatalok és idősek egyaránt. Másfél órával később pedig már a színpad szélénél állt a kedves közönség, és készítették a csapattal a közös fotókat. Nagyon kedves fiúk és lányok voltak, köztük ismerős arcok is! Tavaly voltunk Beregszászban, a határ másik oldalán, és az ottani barátok közül is átjöttek jónéhányan a koncertre. Jó volt újra találkozunk velük, és a többi, újonnan megismert, kedves emberekkel.
Fáradtan – nagyon fáradtan – értünk haza, éjjel negyed kettőkor. A kávé és energiaital hatása már éppen szűnni kezdett, így jó volt, hogy hazaértünk. Ezen az estén azonban világossá vált számomra, hogy az Evangélium hirdetése rám zenén keresztül bizatott. Nem vagyok szónok, nem vagyok teológus, „csak” zenész. Élvezem!! Bárcsak ez tehetné ki az időm egészét…
Az elmúlt hét nagyon sűrű volt. Egyszerre fárasztó, megtisztelő és felemelő. Sokszáz embernek tenni bizonyságot a hitünkről, nagyszerű helyeken zenélve; csodálatos embereket ismerhettünk meg, és érezhettük a szeretetüket. Jövő héten folytatás… Verőcén kétszer is, aztán Budapesten, és közben a készülő CD vokálpróbáját is megejtjük.
