Szeretem Gabi arcát, amikor kap egy csokorral a kedvenc virágából, és nem is számít rá…
Szeretem, hogy velem van.
Szeretem Kornélt, amikor a legváratlanabb helyeken, és időben odajön, ad egy puszit és jó hangosan azt mondja: „Szeretlek, apa!”
Szeretem, amikor Nóri rám nevet, és próbálja mondani: A-pa: taaaa-taaaa.
Szeretem, hogy itt a jó idő, és letekert ablakkal vezethetek, miközben bömböl valami igazán dögös gospel, ami áthatja a gondolataimat.
Szeretem, hogy zenész lehetek.
Szeretem, amikor a Bibliát olvasva új dolgokat találok.
Szeretem, amikor nagyon közel érezhetem magamat Istenhez.
Szeretem, hogy ülhetek úgy egy pohár sör mellett a régen látott cimborámmal, és őszintén, görcsölés nélkül tudunk beszélgetni Istenről, a zenéről, a jövőről, s tudok úgy bizonyságot tenni a hitemről, hogy megmaradok normális embernek.
Szeretem, hogy Isten nem kisstílű, és nem éri be a kicsivel.
Szeretem, hogy számít rám is a nagy tervekben.
Elemi erővel hatott rám az alábbi szakasz a Bibliából: Júdás levele 20-21; 24-25: „De ti, szeretett testvéreim, építsétek fel magatokat hitetek alapjára, amely a legszentebb dolog a világon. Imádkozzatok a Szent Szellem által! Maradjatok meg Isten szeretetében! Várva várjátok Urunkat, Jézus Krisztust és kegyelmét, mert Ő hozza nektek az örök életet...
Isten meg tud őrizni benneteket az elbukástól, és képes benneteket hibátlanul maga elé állítani a dicsőségben. Micsoda öröm lesz ez mindannyiunk számára! Ő az egyetlen Isten, és egyedül ő tud megmenteni bennünket. Az övé legyen minden dicsőség, nagyság, uralom és hatalom Jézus Krisztus, a mi Urunk által a múltban is, most is, és örökké!”
No comment. Egyszerűen óriási!
