Az én teológiai tudásom véges, azonban az mégis biztos, hogy a zsidó és a keresztény valláskultúrának vannak közös pontjai. A Bibliában is van szó erről; Pál apostol a szelíd és a vad olajfa egymásba oltásával példázza ezt az Újszövetségben, míg az Ószövetségben egyértelműen Eszter Királyné története az, ami meghatározó ezen az ünnepen.
Eszter, ha úgy tetszik a szépségkirálynő igazi győztese volt az akkori Izraelben, akit a Király végül a feleségének választott. A Királyhoz azonban még ő is, csak megszabott időben mehetett be. Ha a törvény ellenére – egyszer csak, mondjuk, „csak úgy” – bement elé (bárki), az jó eséllyel az utolsó cselekedete volt...
A Bibliában, azt hiszem, érdemes elolvasni Eszter Könyvét. A hűség, a kitartás, és Isten újra bebizonyosodó szerelme, valamint szabadítása az, ami ebből a Könyvből kiolvasható. Nagyon-nagyon tanulságos könyv ez.
Jó dolog egyébként úgy olvasni Eszter könyvét – akárcsak több másik szakaszt is a Bibliából –, hogy azt a párhuzamot, ami köztem, és a szereplők között van, azt a szemem előtt tartom. Ez pedig a következő: Isten kiválasztott népéhez hasonlóan, Krisztuson keresztül én is az Övé lehetek. A szabadulás, ha csak átvitt értelemeben is, de igaz énrám is! Ez pedig elképesztő!
Purim. A szabadulás, és az öröm ünnepe. Erről is esett néhány szó pénteken este, a gyülekezetben. Isten, szerintem többek között ezért is nagyszerű, mert nem korlátozta a megváltást egy népre, hanem Krisztusban kiteljesítette a törvényt. Ahogyan Krisztus is példálózott ezzel – a szó nemes értelmében -, mondván, hogy Ő nem azért jött, hogy eltörölje a törvényt, hanem, hogy betöltse azt. Ennek a „betöltésnek” köszönhetem azt, hogy én is ismerhetem Istent, és Krisztus miatt Atyámnak tudhatom Őt.
A szabadulás, az öröm, mindkettő csodás dolog! S ennél is nagyszerűbb, hogy mindkettőben részem lehet. A lelki szabadság számomra ma éppolyan fontos, mint az Eszter Könyvében leírt történetben Izrael népének valódi felszabadulása, életben maradása.
Kellemes szabadságot!
