Sokszor halljuk ezt, sokfelől. Kampány idején különösen...
Most, amikor mindenfelől hangoztatjuk az egység, és a közös összefogás fontosságát, s közben mégis egymásra próbáljuk ráhúzni a szerintünk „egyetlen igazságot”, s ennek az „igazságnak” különféle neveket adva hadonászunk, vagdalkozunk, s bizonygatunk, ítélkezünk, és Isten tudja, mi mindent csinálunk még... - egyet kivéve: nem építünk, és nem hasznosat teszünk.
Éppen most lenne szükség arra, hogy az elméleti síkon már remekül elképzelt egységet félretegyük, és a valóságban is megpróbáljunk az összefogásra törekedni.
Igen. Te és én. A katolikus, a református, az evangélikus, a baptista, a HÉV-gyülis, a BAGY-os, a szabadkeresztény, az apostoli, a nem apostoli, a Hit-es, és mindenki, aki Úrnak vallja Krisztust. Nem akarok negatív lenni, de esélyt nem látok jelenleg arra, hogy VALÓDI összefogás szülessen... :-(
De hát, van előttünk egy példa: Jézus Krisztus. Ő, Aki nem azt nézte, hogy Júdeából, vagy Jeruzsálemből való vagy... Meggyógyította a tanítványának az anyósát éppúgy, ahogyan az ellene fegyverrel érkező római katonát is. Vizet kért a kútnál az asszonytól, akivel szóba sem kellett volna, hogy álljon... Esélyt adott az állandóan Őt zrikáló, és gyűlölködő farizeusoknak. Prédikált a templomban, s ha az írástudók nem fogadták el, kiment az út szélére, és az „átlagembernek” kezdett beszélni, aki nyitott volt.
Jézus jó példa. Szeretem Őt.
Tegnap egy nagyon kedves házaspár volt a vendégünk a délután folyamán, egy közös beszélgetésre. A beszélgetés mind egy dolog köré épült: együtt. Összefogni. Tegyünk a saját városunkért – együtt. Ezernyi kétely és „mi lesz, ha...” kezdetű mondat, vagy éppen aggodalom fogalmazódott meg bennünk, mégis, ezzel szemben ezerszer ezernyi esély, életek helyreállása, és jóhír áll.
Szeretek pozitívan nézni az életre, a jövőre. Most is így teszek. Szükséges, hogy egy akkora városban, mint Szentendre, legyen lehetőség arra, hogy emberek találkozhassanak Istennel. Jó néhány gyülekezetet elbírna ez a város, az biztos, hiszen nagyjából 25.000 ember él itt. Él? Sok templom van. S a mostanában sokat emlegetett kérdés újra felmerül: élő közösségek ezek? Mi van a fiatalokkal?
Kiderült, hogy jelentős középiskolai háttérrel bír egyik kedves ismerősünk, vagyis, ért a fiatalok nyelvén. Nem mintha én annyira öreg lennék, persze, de jó dolog, hogy van konkrétan „köztük élő” ismerős.
Együtt. Újra és újra hangzik ez a szó a fejemben. S talán ezt sürgetendően született alig egy hete egy dal, amitől sokat várok – reményeim szerint joggal. Ez lehetne talán az összefogás himnusza.
Egy színpadon sok tehetséges énekes és zenész, akik felekezettől függetlenül állnak egymás mellé, fogják meg egymás kezét, s döntenek úgy, hogy az eddig elválasztófal szerepét betöltő különbségeken átlépve minden gátat átszakítva, és minden sérelmet hátrahagyva előre lépnek, s TESZNEK Istenért. Együtt. Hitelesen képviselve Krisztust – amire, valljuk be, óriási szükség van. Együtt!
Egy-két sor belőle: „Sok különbség van, ami elválaszthat, de mindez semmit nem számít. Ha együtt megyünk, s egyszerre dobban szívünk, az úton eljutunk a célig. Mert van, Aki összeköt téged és engem, eggyé teszi sokunk szívét...”
Igen. És még egyszer Igen. :-) Én Igent mondok arra, hogy végre az önnös érdekeinken túllépve, olyan „mozgalom” részesei lehessünk, amikor Krisztust végre hitelesen, és jól képviselve ÉL az Egyház.
Istenem, ha egyszer túljutnánk azon, hogy a gyülekezeti házra mi van kiírva (én ilyen-ista vagyok, és olyan-ista, az én nevem ez, az enyém meg az – tisztára az apostoli vita: én Pálé vagyok, én Apollósé... - aztán mire megyünk vele?)... Ha végre észrevennénk, hogy az a kereszt, ami az egyik vagy a másik gyülekezet falán ott díszeleg, az valójában ugyanaz a kereszt!
Istenem!
„Mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek... Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor” (Zsoltár 133/1; 3).
Jól véssem az eszembe a fenti bibliai szakaszt! S ha egy pillanatra is azt hiszem, hogy jobb vagyok Nálad, jusson eszembe az is, hogy arra tanít a Biblia, hogy a másikat különbnek tartsam magamnál! Jól véssem az eszembe végre, hogy a pofázás helyett a cselekvés kell, hogy következzen!
