Előre szólok, ez egy kicsit hosszabb lesz...
Szombat – Hajdúsámson – Főpróba – Nóri kórházban
Délután fél három felé a csapat egy része már megérkezett a megbeszélte találkozó helyére, ahol nekiláttunk a főpróbának. Legalábbis annak szántuk… A próba nagyszerűen indult, jól haladtunk, mindenki tudta, mi a dolga. Aztán elkezdődött valami. Valami nyomás. Prés.
Egyik énekesünk a feleségével az autópályáról a debreceni kórházba kellett, hogy hajtson, ahol azonnali műtéttel is riogattak az orvosok. A csapattal elkezdtünk imádkozni, és Isten csodát tett! Nem kell műtét! Megnyugodhatunk… Majdnem. Béciéknél is beteg lett az egyik csemete, lázasan fekszik.
A koncert anyagának valamivel a felén túl húgom, aki Nórira vigyázott (Kornél apuéknál volt) kihívta Gabit a babaszobába, mert gond van. Látom, Gabi kiment, akkor megnyugodtam, biztosan semmi gáz. Majd kb. fél óra múlva engem is kihívott, hogy gáz van. Nóri, szegénykém egy órája megállás nélkül hányt. A szemei laposak, és kissé bágyadtak, és csak küzd… Imádkoztunk, majd azonnal elindultunk a helyi ügyeletre. Onnan rögtön beutalóval a kezünkben a debreceni gyermekklinikára küldtek minket, mondván, kiszáradt Nóri, azonnal infúzióra van szüksége. Szegénykém, közben pedig csak szenvedett…
Gyors sms a családnak, és a gyülinek, és a csapatnak, hogy gondoljanak ránk…
Az autóban aztán egyik percről a másikra olyan mélyen elaludt, hogy azt sem tudtuk, vesz-e még levegőt. Mit nem adtam volna érte, ha most végigsírja az utat! Pánikoltam. Persze, nem kellett volna, de akkor is! Aztán csak azt kezdtem érezni, hogy Isten végig velünk van. Abszolút nem odaillő érzések voltak ezek, ugyan szembe ment a pánikolásommal, és úgy éreztem, hogy most sokan állnak mellettünk, és sokan imádkoznak értünk. Nóri pedig, egyik percről a másikra elkezdett nevetgélni, gagyogni, a szeme kitisztult, és szemmel láthatóan jól volt.
Az infúzió mindenesetre hasznos volt, pótolta a folyadékot a szervezetében. Egy orvos kivételével mindenki nagyon segítőkész és rendes volt. Gabi bent maradt Nórival éjszakára a kórházban, nem éppen luxus körülmények között… Én pedig visszamentem a csapathoz, a közös vacsorára.
Nagyon nagy erőt és biztonságot adott, hogy sokan imádkoztak értünk. Kaptam sorban az sms-eket, olyan helyről is, ahonnan egyáltalán nem vártam! Miután a feszültséget sikerült kiadnom magamból – legalábbis nagyrészt – már nyugodtabb voltam. Éjjel meglehetősen éberen aludtam és alig vártam, hogy reggel legyen, hogy végre mehessek a Gabiért és Nóriért a kórházba. Az orvosok rohangáltak, rengeteg dolguk volt, végül is délben ki tudtunk jönni, és Nóri azóta is teljesen egészséges! Istennek hála azért, hogy közérzetileg és hangulatilag helyreállította Nórit! Az orvosoknak is köszönet, hogy gyorsan tették a dolgukat, és kedvesek voltak – kivéve azt az egyet, na az egy valódi sárkány volt.
Vasárnap – délelőtt
Reggel Gabinak vittem reggelit a kórházba, aztán irány a Kölcsey Központ, ahol megkezdődött a színpad és a technika összeállítása.
A színpadképpel, s így a felállással is akadt némi probléma, amit orvosolni kellett, de végül is sikerült egyezségre jutni, s így az elképzelt és korábban leadott tervhez 95%-ban tudtuk tartani magunkat! Nagyszerű volt tudni, hogy OK. a dolog, és mehet tovább a technikai feladatok végzése.
Máté és Sanya mindent megtettek, hogy a rajtuk kívülálló okokból összeszedett másfél órás csúszást behozzák, és sikeresen vették egyik akadályt a másik után.
A csapat a közös ebéddel már majdnem végzett, mire Gabival megérkeztünk vendéglátóinkhoz, akik – akárcsak szombat este –, nem mindennapi körülmények között fogadtak bennünket, nem mindennapi ellátással. Ebéd után két dalos rögtönzött mini koncert, akárcsak előző este, aztán irány vissza a Kölcseybe, hogy folytassuk a beállást.
A zenekari hangbeállás is meglehetősen flottul ment, Sanya és Máté annyira kitettek magukért, hogy azt csak álmodni mertem volna. Sanya addig állítgatta a monitoromat, amíg nem látta rajtam, hogy teljesen jól érzem magam (utólag többen is megjegyezték, hogy biztosan jól érezhettem magamat, mert kis híján egy félmaratont futottam le a koncert alatt… mások szerint pedig táncversenyre kéne jelentkeznem J).
Kicsivel később Béci letudta az interjúkat, majd a karácsonyi blokkba is belenéztünk, s ekkor már totálisan beállított technikán játszhattunk. Úgy megszólaltak a dalok, hogy csak lestem. A csapaton itt már kevésbé a feszültség, sokkal inkább az izgatottság jelei mutatkoztak. Dinamikus, erőteljes, és szívből jövő volt az egész.
A beállást követően sikerült a családnak is megfelelő helyet szerezni… Megérkezett apuékkal együtt Kornél is! Édesem, le se akart szakadni rólunk! Csak egy napig nem láttuk, de úgy hiányzott, hogy csak na!
Gyors tusolás, zselé a hajra… Átöltözés a szép, új nadrágba, ugyanis reggel kiderült, hogy a fellépésre tervezett nadrágomat otthon hagytam Szentendrén… Szépen kicsípve mindenki, a lányok gyönyörűek, a fiúk állati macsósak, a technika készen állt, és aztán elkezdődött az este…
Vasárnap – este 18.00 – A koncert
Gospel-blokk
Kicsivel hat óra előtt még összeállt a csapat, és énekeltünk egyet, majd imádkoztunk. Isten egyszerűen közel jött hozzánk. Hirtelen véglegesen tudatosult benne, hogy sem rajtunk, sem Istenen nem fog múlni az est sikere. Mi mindent megtettünk már, hogy jó legyen, Ő pedig már készen állt arra, hogy megtegye, ami rajta áll – de nem múlik rajta!
Pontosan este hat órakor megkezdődött az este. Az est házigazdája egy kissé tán elnyújtotta az üdvözlést, de nem baj. A jelenlévők olyan vastapssal fogadtak bennünket, mintha már a ráadást adtuk volna. Nagyon kedvesek voltak! Nagyon erősen érezni lehetett a szeretetet, amit a kedves közönségtől kaptunk! A tudat, hogy a családunk is ott volt a sorok között, és még a két öcsém és barátnőik is eljöttek, mindenképpen sok erőt adott. Akárcsak az, hogy Nóri már egészséges! Kissé még sírdogált, anyahiánya volt, de ennyi volt az össz’ baja, semmi több – Istennek hála!
A dalok egymás után következtek, és a Homokba írva, valamint a Lelkem kíván Téged c. számok intim környezete nagyon megfogott. Nemcsak azért, mert kiemelkedően jól énekelte a szólókat Béci és Gabi is, hanem mert volt mélysége a daloknak.
Aztán következett az egyik csúcspontja az estének: „A mennybe’ fenn, a trónusnál”. Gabi és Gábor úgy énekelték el, ahogy eddig még sosem! Az, hogy a dal címének elhangzásakor már taps fogadta őket, csak emelte a hangulatot. A nagyszerű előadásmódnál azonban sokkal fontosabb volt, hogy szívből játszott ezen az estén az egész csapat.
A csapat bemutatásakor hátborzongatóan erős volt az a szeretet, amit kaptunk a közönségtől. Szívből köszönjük!
Karácsonyi-blokk
A két blokk között egy Csemete „csokor” is volt, Béci és a gyerekek három dalt énekeltek, majd egy rövid karácsonyi gondolatokat összefogó beszéd után jött a Karácsonyi-blokk. Ekkorra már igazán felszabadult volt a csapat, csak én voltam kissé izgatottabb, mint kellene…
Ezt a blokkot eddig sehol nem mutattuk még be, nem hallotta nagyközönség, csak az egyik dalát.
Örvendj világ; Csillagfényes éjszakán; Kicsi gyermek’ látni…; Betlehem kis városa…; Szentséges éj; Csillagfényes csöndes éjjel; Ó, jöjjetek hívek… - néhány dal. Csodás, értékes dalok ezek, amelyek mind a karácsonyi ünnepről, Krisztus születéséről szólnak, és talán segítenek túljutni a mai trend diktálta karácsonyi „lényegen”, a valódi tartalom, a valódi üzenet felé.
Az áthangszerelésben én is részt vehettem, ami nagyon megtisztelő és egyben óriási kihívás is volt! Mivel így kicsit a magaménak is érzem ezt a blokkot, nagyon izgultam. Vajon hogyan fogja venni a közönség? Mit fognak szólni hozzá? Tetszeni fog? Nem fog tetszeni? Siker, vagy kudarc lesz?
Aztán az első dal után megnyugodtam, azt hiszem, hogy a többségnek tetszettek az újrahangszerelt karácsonyi dalok. Azt tudom, hogy a dalok igazán a csapat szájíze szerintivé váltak. Remélem, sokaknak sikerült vele örömet szerezni.
A Kölcsey terem teltházas közönsége nagy szeretettel fogadott bennünket. Érdekes módon, a koncert után úgy vettem észre, hogy valahogy kevésbé mernek odajönni hozzám az emberek. Furcsa volt :-) Inkább csak jól megnéztek; integettek az autókból vagy éppen a kijárat felől.
Egy kedves debreceni Lelkipásztor ismerősöm kezet rázott velem, és nagyon gratulált, ami jól esett. Igazán elismerően nyilatkozott.
Aztán megtaláltuk egymást a családdal, és végre tudtunk egy keveset beszélgetni. A HÉV gyüliből egy váratlan ismerősünk is előkerült, akinek kis híján a nyakába ugrottam, úgy megörültem neki!
Eddig sok-sok gratulációt, elismerő szavakat, és jókívánságokat kaptam, kaptunk. Egy kedves barátom sms-t írt, amit muszáj ide másolnom: „Balázs Barátom! Dicsőség az Úrnak értetek. Csordultig van a szívünk. Neked pedig biztosan izomlázad van… jó pihenést!”. Szóval, a mozgáskultúrám… Felvállalom. Ilyen vagyok. :-) Állítólag vicces. Mondjuk, inkább vicces legyek, mint siralmas. :-)
Vasárnap este – Kornél lázas, éjjel 3-kor irány gyógyszert szerezni
A koncert után a szállásunkra érve (Dorcas camping) fáradtan, de boldogan beszélgettünk. Jonatán csinált vagy kétórányi video anyagot, amibe bele is néztünk gyorsan!
Közben Kornél egyre jobban remegett, és egyre laposabb volt a szeme. Megnéztük, tüzelt a kis teste. Mivel mindenféle gyógyszert otthon hagytunk, csak kisbabáknak való lázcsillapító kúpunk volt, azt adtunk neki. Fél kettő körül mentünk aludni, Kori egyre rosszabbul lett. Nem segített sem a kúp, sem a hidegfürdő, sem a borogatás. Félig felakadt szegénykémnek a szem. Éjjel három óra volt ekkor.
Itt „gurult el az én gyógyszerem”. Iszonyatosan mérges lettem, hogy egész hétvégén prés alatt vagyunk, és támadást támadás után kapunk. Ritkán vagyok így felbőszülve, de úgy látszik, ez kellett ahhoz, hogy kellő hittel és erővel tudjak Istenhez fordulni. Sikerült egy benzinkutat találnom, ahol tudtam gyógyszert venni, valahol a Senger téren (ha jól emlékszem, ilyesmi volt a neve), aztán irány vissza a Dorcas; gyorsan beadni a lázlehúzót Korinak.
Ezen az éjszakán megfogadtam, hogy bármilyen betegség, vagy egyéb nehézség jön a családomra, mostantól, azonnal komolyan fogom venni, és úgy fogok imádkozni értük, értünk, mint ott, éjjel. Erővel, hittel! Ha kell, indulatos leszek, de legalábbis eléggé határozott.
Hétfőn reggel már láz nélkül ébredtünk. Kori teljesen jól volt. Igaz, mindannyian meglehetősen fáradtak voltunk, hiszen két éjszaka telt el minimális alvással, de nem baj. Útra keltünk, és irány haza, irány Szentendre!
Isten bőven az én elképzeléseimen felül áldotta meg ezt a koncertet! A csapat tagjai mind kitettek magukért. Ebből a projektből rengeteget tanultam, nagyon sokat profitáltan szakmailag, jellemileg, hozzáállást, és szervezést tekintve is.
Igazság szerint dalonként el tudnám mondani, hogy mi volt a nagyszerű, és mi volt az, amin még mindig lehetne csiszolni – igen, örök maximalista vagyok.
Hálát adok Istennek, hogy megélhettem ezt a koncertet, és hálás vagyok mindenkinek, aki bíztatott bennünket ebben a projektben. Aki segített nekünk, aki eljött, vagy ha nem tudott eljönni, akkor otthon drukkolt nekünk.
Mostantól a 18. – 19.-i HÉV-Karácsonyra koncentrálok, aztán véglegesen pihenés következik. Igaz, már most várom a jövő évet, hogy mi hogyan alakul. Kivel, és miként…
