Érdekes módon még most sem tudom, hogy jövő héten miről fogok beszélni a HÉV gyüliben, pedig szerettem volna ha már legalább egy-két héttel előre pontosan tudom a témát, és az egész koncepciót. Mégsem vagyok ideges. Inkább izgatottan várom a jövő hetet. De most még „csak” itt tartunk.
Zajlanak a mindennapok, munka-témák, és olajcsere-kérdések, közben pedig úgy veszem észre, hogy végre talán sikerül a jó, és helyes útra ráállnunk.
Szerdán délután, kissé megkésve egy munka-megbeszélés miatt, megérkeztem a Gospel zongora felvétel helyszínére. Béci is feljött, nagyon jó volt újra látni, kellett már a beszélgetés, a sok marhaság és nevetés – inspiráló volt a jelenléte. Azt gondolom, hogy alapjában véve elég haladtunk a felvétellel, már csak a szinti és egyéb hangszínek vannak hátra.
Ezen a napon is, miközben a felvétel zajlott, a bizalom foglalkoztatott. Vagyis, foglalkoztat még mindig. Az biztos, hogy ezt a témakört szeretném kicsit boncolgatni majd március első péntekén a HÉV-ben.
Ezalatt pedig lassan a HÉV-próbát is meg kell szervezni, és ki kéne találni, hogy mely új dalokat tanuljuk meg. Újra és újra hallgatom a felvett alapokat, amiket azért csináltam, hogy ne felejtsem el a megírt dalt; míg hallgatom, néha megáll az idő. Nem is tudom, hogy való-e gyülekezetbe egyik-másik, olykor annyira személyesnek érzem. Hála Istennek, hogy vannak mellettem olyan „szak-barátaim” akik kontrollálnak. :-)
A péntek esti Istentisztelet valahogy békés volt. Kicsit fáradtnak tűnt a gyüli. Ami egyáltalán nem csoda, hiszen elég sok a rohanás. Mégis, azt vettem észre, hogy az Istennel való találkozás megnyugvást ad, és felfrissülést hoz. Ez pedig maga a csoda. Élveztem a tegnap estét (is), jó volt a gyülivel együtt lenni.
Idén az első hétvégénk lesz azt hiszem, hogy mindkét napon itthon leszünk, és gyakorlatilag csak rajtunk múlik, hogy csinálunk-e bármit is. Pihenés. Két napig alvás és kikapcsolódás! Kell is a szünet, mert jövő héten aztán rendesen beindul az élet.
„Isten közelsége oly igen jó nékem. Az Úr Istenben vetem reménységemet” (Zsoltár 73). A lényeg.
