Ahogy közeledett egy fontos hétvége, hiszen két alkalom is várt ránk a HÉV gyüliben, úgy éreztem, hogy egyre nő a feszültség bennem, bennünk. Nem a jó, hanem a feszült feszültség. Az, amit mindig is a hátam közepébe kívánok. Pénteken, és szombaton délelőtt is robbant a bomba. Tipikusan olyan pillanatok ezek, amiket szeretnék elkerülni, mégis, rendre akkor jön össze minden ilyen helyzet, amikor nem akarom, és amikor igazán fontos lenne, hogy este, a gyülekezeti Istentiszteleten nyugodtan, pihenten, teljes lelki békében tudjak kiállni a zenekarral, és vezetni az estét.
És minden ilyen esetben, amikor el akarom kerülni a robbanást, utólag jövök rá, hogy piti dolgokról van szó, vagy sem, de mégis, mindig megúszhattam volna. Ha mondjuk, egy – két nappal hamarabb robbanok. :-)
Nem, nem.
A Bibliában azt olvasom, hogy „Boldogok, akik nem látnak, és hisznek” (János 20/29). Sok esetben nem csupán arról van szó, hogy a két szememmel nem látom a természet feletti felett álló Istent, hanem a holnapot, vagy éppen az aktuális, mégis igen komoly nehézségek megoldását sem látom. Nincs más ilyenkor, csak a hit. Merthogy, a hit nem egy érzés, hanem egy döntés.
A minap írtam egy új dalt, az is pont így kezdődik: „Erős hit ébred szívemben...” .Igen, a hit az egyetlen dolog, ami sok esetben megtart. Nem az önmanipulatív mantráról beszélek, hanem arról, amikor van egy belső nyugalmam, a külső stressz ellenére is; arról a hitről beszélek, ami minden felett áll, amikor tudom, hogy Isten mégis velem van.
Pénteken a délelőtti kétségbeesésem után sikerült észhez térnem, és már délután megnyugodnom. Azt érzem az ilyen esetekben, amikor, bár nagyon igyekszem, mégsem sikerül elkerülnöm a veszekedést, vagy a kiborulást, de már akkor bánom, amikor benne vagyok, hogy Isten kegyelme megsokasodik – ha szabad ilyet mondanom. Hiszem, hogy hamarosan el fogok oda jutni, hogy teljesen le tudom kontrollálni magamat, és nem fogok stresszelni.
Szóval, miután őszintén sikerült letisztáznom a nézeteltérést, és helyére tenni a dolgaimat, minden megváltozott. Nyugodtabb is lettem, és azt gondolom, hogy kicsit bölcsebb is.
Az esti Istentisztelet valahogy egészen elképesztő volt! Hézagos volt a csapat, de mégis, volt valami többlet az egész estében.
Szombaton délután aztán folytatódott egy „zárt körű” Istentiszteleten az a megfoghatatlan, mégis olyan közeli és erős Isten-jelenlét... Nagyon szoros közösség volt ez a délután. Csodákat élhettünk meg. És, bár több alkalommal is rendeztünk már ilyen délutánt, amikor kifejezetten a Szent Szellem keresztség volt a téma, ez most ismét nagyon más volt!
Ahogyan a zongorán játszottam, valami olyat éltem meg, amit eddig csak nagyon ritkán. Olyan dinamikus mégis szelíd és békés volt Isten közelsége, amit újra és újra szeretnék átélni. Sőt, ennél többet is! Nem hiszem, hogy ez lett volna a maximum. Inkább valami újnak a kezdete. Mint amikor a Nintendo, vagy valami stratégiai játék esetében egy újabb szintre lépek. Na, valami ilyesmi volt ez a délután. Sokkal több, mint amit eddig képzeltem, hittem, gondoltam, tapasztaltam, és mégis, olyan mértékben vagyok telhetetlen, hogy az már pofátlanság; de akkor is azt hiszem, hogy még sokkal több van Istenből annál, amit eddig megéltem.
Olyan jó volt együtt lenni ezzel a cirka 20 emberrel, akik mind egy céllal jöttek össze: Istent keresni, Őt imádni, és Vele időt tölteni.
Szerdán a HÉV-csapattal Szegedre megyünk szolgálni, így azt hiszem, hogy a legjobbkor jött ez az alkalom. Feltöltekezve, felvértezve Isten jelenlétével. Újult erővel, és lendülettel, Isten vezetésével tudunk menni és végezni a szolgálatunkat, és nem csak a szerdai napon, hanem a hétköznapokban is így tudok majd élni – új energiával, úgy, hogy sokkal közelebb tudhatom magamat Hozzá.
Hétfőn már kezdődnek a Gospel CD gitárfelvételei, ami új izgalmat jelent, és már nagyon várom. Újra találkozni a csapattal, vagy legalábbis egy részével. Közben a youtube-on már fent van az esztergomi stúdiózás video blogja is, ami szintén érdekesség. :-)
Ez a hétvége, bár kissé sűrű lett, és csak a vasárnap maradt pihenésre, mégis sokkal pihentetőbb, mint előre gondoltam volna. Kiváltság minden nap, amit Isten kegyelméből élhetünk.
