Napló - Az élet az Élet?!

        Sokszor esik meg, hogy zsörtölődöm, mert ahelyett, hogy tudatlanságomat tudássá egyenlíteném ki, vagy a türelmetlenségemet megpróbálnám elhagyni, beszólok Neki. Neki, aki a legtöbbet teszi értem - állandóan.
    Adott egy ember, aki megálmodott egy képet. Az életét látja a képen. Egy utat, és rajta két pár emberi lábnyomot. Az egyik a sajátja, a másik Krisztus lábnyoma. Együtt mennek az életben... Egymás mellett, mint két jó barát, vagy mint apa és fia. Az út visz fel és le, sok tájon át, olykor sivatagokon, brutális szárazságokon, ahol a legnehezebb járni. Ezeken a helyeken rendre csak egy lábnyomot látni a homokban.
    Szemrehányással fordul az illető Krisztushoz, akivel együtt nézik az ezt az "életutat", s megkérdi: Nem azt ígérted-e, hogy velem leszel a világ végéig minden nap? Akki miért csak egy lábnyomot látni a homokban, éppen akkor, amikor az életem legnehezebb szakaszaiban jártam? Akkor hol voltál?
    Jézus pedig, mosolyogva megsimogatja ennek az embernek a fejét, és azt mondja: Azért látsz csak egy lábnyomot, mert az életed legnehezebb szakaszaiban én hordoztalak téged...
    Öhömm...


    A szilveszter délutánt a gyülivel töltöttük. Életem legjobb gyülekezeti szilvesztere volt. Egyrészt, mert nem volt hosszú a prédikáció, másrészt pedig, mert nem volt erőltetett az alkalom. Szeretem ezt a gyülit, de tényleg.
    Az Istentisztelet után aztán hazajöttünk, mert estére vendégeink érkeztek, igaz, "a mi apánk, s anyánk" nem tudott eljönni, igen messze laknak - sajnos :-(
A csapat így is kitett magáért. Könnyed, laza, röhögős, evős-ivós kis házibuli volt ez.
   
   
    Itt van az új év s én csak csodálkozom. Elsősorban azon, hogy éjfélkor nem volt újévi köszöntő a televízióban. Annál nagyobb sokként ért Sólyom László beszéde, amely egyenes, bíráló és reményt keltő is volt egyben, s mindenek előtt, azt gondolom, sok igazság volt benne. A választóknak joga van ahhoz, hogy két választás között is hangot adjon véleményének, számon kérjen, nyomást gyakoroljon a kormányra; arra a kormányra, amelynek a felelőssége az, hogy a világválság már egy legyengült Magyarországot "talált meg". Nem szó szerinti idézet ez, de a lényeg benne van.
    Hm... Mit fog még kapni a köztársasági elnök úr ezért... Már előre látom... Amint felébred téli álmából ez a "dübörgő szerkezet"... :-) Hajrá!


    Isten velünk van. Csoda az élet. Nem látni sok dolgot, hogy mit hoz a jövő, mégis, jó reménységgel vagyok a holnap felől. Ezen felül pedig, elkezdődik a Gospel anyag stúdióban való munkálata is - hamarosan. Mivel a dobosunk tanulmányai miatt igen kevés a szabadideje, már januárban rögzítésre kerül a teljes dob és basszus rész - ez a terv. Kezdődik! Végre! Belebizsereg a kezem, hogy már itt állunk a startnál!
    Közben pedig zajlik az élet. Van, aki hazatalál, s van, aki úgy véli, jobb neki, ha elmegy, körülnéz a világban, mit rejt magában ez a bolygó? Csak remélni tudom, hogy minden tékozló fiú visszatér. Hála Istennek, és visszataláltam - épp időben. Hajszál híján. Azért imádkozom, hogy más, általam nagyon szeretett embereknek ne kelljen annyi ideig távol lenni Tőle, mint voltam én...

    Csoda az élet. Munkát illetően új remények, új kilátások, hasonló reménnyel, mint 2008 januárja... az a hónap remek volt, remélhetőleg most is így lesz. Új remény, hogy a kinézett hangszeremet is meg tudom majd vásárolni, bár előbb a mostanit kell sürgősen szervizeltetnem, mert ez így nem mehet tovább.
    Rengeteg dolog van, ami ránk vár, azt hiszem.

   
„A reménység pedig soha nem fog csalódást okozni. Hiszen, Isten szeretette betöltötte szívünket a Szent Szellem által, aki Isten ajándéka a számunkra” (Róma 5/5).