...Sokszor élünk ezzel a kifejezéssel. Sokszor használom hangzatosan, önmagam megnyugtatására, vagy hogy mást bátorítsak.
De mi van akkor, ha valóban feltűnik a fény az alagút végén? Velem most ez történik... Látom a fényt, a kiutat! Szemmel láthatóan jelenleg még nem változott semmi azokon a területeken, ahol változtatást kezdtünk Gabival, mégis, mi már látjuk a célt, látjuk, hogy merre van a kiút!
Hogy mit teszek, amikor valóban meglátom a fényt az alagút végén? Én rendkívül boldog lettem, hirtelen az életkedvem is visszatért. Úgy tudnám talán leginkább szemléltetni ezt a fény - alagút helyzetet, hogy valójában olyan, mintha eddig a vak sötétben totálisan egyedül kavarogtam volna, de most sikerült megfognom Krisztus kezét - ahogyan Ő mondja magáról - a Jó Pásztor kezét. Most, hogy fogom, mit fogom, minden erőmből szorítom és azon vagyok, hogy így legyen - mostmár örökké!
Minden. Ez a szó még most is hatással van rám. "Minden gondotokat Őreá vessétek, mert néki gondja van reátok". (1. Péter 5/7)
Csak egy példa. Minden. Ez az igevers az egyik legjobb, azok közül, amelyik a minden-nel foglalkozik. Arra bíztat, hogy adjam át minden gondomat bátran Krisztusnak, mert Ő gondot visel rám. Csupán egy kérdés van: hiszek-e neki?
Rá merem-e bízni minden gondomat, az életemet, úgy, hogy azt mondjam: nem számít, mit mutat a körülmény, mert tudom, hogy Te, Jézus, velem vagy.
Igen. Lesz, ami lesz. Tied vagyok, mindenemmel. Az elmúlt napok egyszer s mindenkorra megerősítettek abban, mit kell tennem. Ha Benned bízok, Jézus, akkor nyugodt lehetek. Fújhat a szél, tombolhat vihar, Te vagy a Kőszikla, akire az életemet építem, így biztosan megmaradok! Lesz, ami lesz, nem érdekel, mert tudom, hogy Nálad jó helyen vagyok!
Pénteken, az Istentiszteleten vendégünk volt, aki ma a Bibliáról beszélt. Nagyon tetszett. Sok dologban láttam hirtelen igazságot, ahogyan arról beszélt az uriember, hogy mennyire fontos látnunk: nem csak én létezek, nem csak az én munkám, szolgálatom és személyiségem létezik. Tudnom, tudnunk kell elfogadni másokat is, mások munkáját! Csapatmunka!
Szombaton a HÉV csapattal megtartottuk idei utolsó próbánkat. Persze, megint lett azért valaki, aki jelezte, hogy neki dolga van - idő előtt... ez a kedvencem... Ha van próba, az a baj; ha nincs, akkor az. Ha rövid, akkor az, ha hosszú, akkor az. Ej, be sokfélék vagyunk, s milyen színes tőlünk a világ... :-)
Vasárnap sem volt teljes a pihenés, miért is lenne? Reggel Gabit elvittem tesójához, akivel dolguk volt, aztán Kornéllal kettesben töltve a nap egy részét, rám hárult a nemes feladat: takarítás, rendberakni a lakást, mosogatni, stb. Nem is volt annyira rossz. Igaz, magamat ismerve, hosszú távon nem tudnám elviselni, hogy én ezt csináljam... :-)
A hét első napja, a viharos széltől eltekintve remek volt. A nyugalom, a békesség, ami alapjában véve körülölel, már-már természetfeletti számomra! Sajnos van, hogy elvesztem a fejemet, de összességében többletet jelent, hogy Krisztus közelsége az utóbbi időben kézzel fogható - minden nap.
Azt szoktuk mondani, hogy annak, aki hisz Krisztusban, annyival könnyebb az élet, hogy bármilyen bajba is kerüljünk, mindig ott van a fény az alagút végén.
Hm... Sokszor mégsem veszzük észre. Pardon, én nem veszem észre sokszor. Egy oka van: nem emelem fel a fejemet. Pedig, emelt fővel járhatok. És csak így tudom észrevenni a fényt - az alagút végén...
