Tegnap este, úton hazafelé, az autóban, arra lettünk figyelmesek Gabival, hogy Kornél kisfiunk csak a jobb kezét használja, amikor a cumisüvegből iszik…

            Azt gondoltuk, csak elzsibbadt utazás közben. Hazaérve is nagyon nyűgös volt, nagyon sírt szegénykém. Nem tudtuk, mi lehet a baja, a bal kezét, mintha nem mozdította volna még mindig… Utána érdeklődtünk, nem esett el, nem volt semmi baleset játék közben sem.

            Nagy nehezen, végül sikerült elaludnia Kornélnak, és nekünk is… Szemét egy éjszaka volt… Szegény kisfiam sokszor felsírt. Reggel, ugyanabban a pózban ébredt, amiben este elaludt, a bal keze totálisan kihűlve, nem fogta meg vele a kezemet, nem szorított semmit. Mintha nem lenne benne erő… Reggel 6.15 óra volt, amikor sokadjára felsírt. Gabival azonnal fogtuk, és orvoshoz vittük. Innen, Szentendréről beküldtek bennünket a Szent János Kórházba… Próbálok szó nélkül elmenni a magyar egészségügy helyzete mellett, de ökölbe szorul a kezem… így inkább csak udvariasan átugrok néhány dolog felett…

            Ide-oda küldtek bennünket… A nővér kérdezte, ugye tisztában vagyok vele, hogy épp az éjszakai ügyelet adja át az osztályt a nappalisoknak… Mondom, nem, nem vagyok orvos, azt sem értem, mit beszél, kéretik magyarul tudomásomra adni, mikor jön végre orvos, ugyanis, a 16 hónapos kisfiamnak NEM MOZOG A BAL KEZE!!!! Mondták, 10-től kb. 40 percig határolható be a Dr. érkezése… én azt mondtam, akkor kapnak 10 percet. Végül, kb. 20 perc után, nagyjából azt követően, hogy már 5x elment mellettünk egy orvos, ránk kérdezett: mire várnak itt? Mondtam neki: orvosra, ha nem tűnt volna fel. Erre ő: az vagyok, láthatja – és megfogta a nyakában lévő kaleidoszkópot – azt hiszem, így hívják azt a „hallgató” készüléket - megtudtam, hogy  "fonendoszkóp" - a hivatalos neve. Köszi :-)

Miután elmondtuk, mi a baj, elküldött minket egy másik helyre. Innentől jöttek a jó dolgok. Egyrészt: A pásztorunknak is írtam egy SMS-t, hogy ha van affinitása, legyen kedves egy fohászt elmondani értünk… Ő volt olyan kedves, és felhívott! Együtt imádkoztunk, telefonon keresztül. Az sem érdekelt volna, ha egyikünk az űrben van épp’, hittem abban, hogy Isten képes csodát tenni.

Rendkívül kedves, és normális nővérkét és orvost kaptunk. Megröntgenezték Kornél kezét. Nincsen törés sem zúzódás, de az alkarja be van dagadva… Mondták, hogy addig nem mehetünk haza, amíg nem használja a bal kezét, és nem fog meg vele dolgokat. Persze, nem fogott meg semmit, csak sírt szegény, miután csomó várakozást követően szétnyomkodták a kis kezét….

A doktor úr azt mondta, hogy üljünk le a váróteremben, aztán szóljunk, ha már meg tud fogni tárgyakat. Mivel Kornél nagyon menni akart, kivittem a gyerek osztály épülete elé, a játszótérre. Itt azonnal nekiállt mászókára mászni, csúzdázni. Az orvos kijött, megnézte, mi a helyzet.

A pásztorunkkal való közös imádság óta elkezdett mozogni Kornél keze! Mászókára mászott, felhúzta magát a létrákon, pedig kicsivel korábban még meg sem mozdult a keze!

Ima + hit. Isten kegyelmét hozza valósággá ez a két dolog. Kornél igaz, hogy csak óvatosan, de elkezdte használni ismét mindkét kezét. Már sétálás közben megfogta a kezemet a bal kezével is!

Délután a dicséret csapat próbájára indultunk, ez idő alatt Édesanyámék vigyáztak Kornélra, így őt kivittük Leányvárra. Ahogy megérkeztünk, ráült a kis motorjára, és irány a játék! Jókedvűen, vidáman.

Finoman szólva is, minden mozdulatánál ideggörcsösen ugrottam felé, attól féltem titokban, hogy valami nagy baj van. Pedig hittem, persze, hogy hittem Istenben, és abban, hogy csodát tesz, de akkor is voltak nehéz pillanataim…

Elmentünk zenekari próbára, ahol kaptunk egy sms-t Anyuéktól: Kornél két kezét használva iszik a poharából, játszik, szaladgál, el van, mint a befőtt…

A próba remekül sikerült, azt gondolom, nagyon nagyot tudtunk előre lépni! Próba után, a csapattal elmentünk vacsorázni, hiszen a nyáron nem nagyon fogunk tudni együtt lenni…

A csapat-vacsora után irány Leányvár. Kornél úgy játszott, mintha soha semmi baja sem lett volna! A földön hempergett, mindkét kezére támaszkodva, és azokat használva!!! MEGGYÓGYULT! Nyoma sincsen problémának, fájdalomnak! Remélem, nem is le semmi gond!

Hálát adok Istennek, hogy csodát tett, és bebizonyította, hogy a hittel való Hozzá fordulásra mindig kegyelemmel válaszol!