Holnap Nőnap van! El ne felejtsem.
Nagyjából három óra félálomban való alvással a hátam mögött vágtam neki a mai napnak. Az elmúlt két napban megélt krízis, aminek részese vagyok, már a hátam közepén jön ki… félreértések sorozata, és egy nagyon is valóságosnak tűnő támadás néhányunk ellen. Nem misztifikálom túl az életet, és nem keresek (nem is látok) ördögöt minden utcasarkon és bokorban, de bizony, esetenként a Gonosz nagyon kézzel foghatóan avatkozik bele az életünkbe.
3 napja tartó gyomorideg, és görcs után, ma délelőtt egy nagyon kemény beszélgetésen vagyok túl, aminek túl sok értelmét nem láttam/látom.
Viszont, kora délután sikerült egy főszereplővel beszélnem, és a közös, Istenbe vetett hit, egyelőre úgy tetszik, egy irányba visz bennünket. Mind a megoldást keressük. Így, vagy úgy.
Van néhány dolog, amire Isten rámutatott az életemben, ezeket igyekszem mihamarabb tisztába tenni. Vannak dolgok, amiket nem értek, és amelyeknek várom a kibontakozását, de alapjában véve, úgy gondolom, a nehezén túl vagyunk. Hogy pontosan hol lesz a sorsunk, és mi lesz az, még nem tudom, de azt gondolom, nagyot léptünk előre, hiszen az egymással való konfliktust sikerült lerendezni. Ez már óriási dolog. A többit majd meglátjuk.
Hosszú évek után erőteljes dejavu érzésünk támadt egy bizonyos esetet követően, ami alapjában véve rengette meg a hitünket, és a bizalmunkat sok dologban. Sohasem gondoltuk volna, hogy még egyszer lesz ilyen.
Az estét ma kivételesen nem a gyülekezetben töltjük, hanem itthon. Az elmúlt napokat tekintve nagyon nagy szükség van arra, hogy kicsit lazítsunk, és csak kettesben legyünk, imádkozzunk, és átbeszéljük a dolgainkat.
Hála Istennek, hogy sikerült letisztáznunk a legfontosabb dolgainkat, így holnap Egerben már nyugodt szívvel, és úgy állhatok a szolgálathoz, hogy valóban készen vagyok.
