Sok dolog képes nálam kiverni a biztosítékot, felsorolni is nehéz lenne, azonban a prímet simán a „kéretlen levelek a postaládámban” című történet viszi. Nem a spam-ekre gondolok, hanem a „rendes” postaládámra.
Az elmúlt két hétben már 3. alkalommal sz@rozzák össze, pedig a kutya sem kérte a „reformok” jótékony hatásának részletezését… miért nem lehet egy kukába beszórni, aztán, akit érdekel, az majd kiszedi magának… Aztán jöhet a hipó, hogy a leveles szekrényem újra tiszta legyen… :-)
Na, többek között, talán ezt is meg kéne tanulnom elfogadni… de ha egyszer NEM kértem, hogy tájékoztassanak… mindegy.
Huhh… nem semmi nap van mögöttünk… Kornél este ismét belázasodott, ma 39 fokos láza volt. Amikor hazaértem, már Gabi is lázas volt. Leültünk, imádkoztunk, aztán vitaminok ezerrel, és alvás.
Stressz-mentes övezetben lenne jó élni, ezt pedig valószínűleg önmagunk tudjuk kivitelezni. Meg kell próbálni… aggódni a dolgokon, sajnos nem éri meg, mégis sokszor emésztjük magunkat – persze, mindhiába, hiszen nem jutunk tőle előbbre, sőt!
Érdekes dolog ez a vallás, hit, Isten-témakör… Sokan valóban „hittel vallják”, hogy ez az egész csupán pozitív gondolkodás, önszuggeszció, és megfelelő „mantrázás” kérdése. Vajon tényleg képes az emberi elme arra, hogy természetfeletti jelenségeket produkáljon? Nem kétlem, hogy bizonyos szinten működik ez a pozitív életmód, és gondolkodás, de mégis mindig oda jutok, hogy csupán a gondolkodással, Isten létezése nélkül nem lehet békére lelni, és nem lehet teljes életet élni.
Sokszor megpróbálkozom azzal, hogy az Istennel való „együtt járást” a saját elképzeléseim szerint alakítsam. Nemrég’ gyüliben is erről beszéltünk, hogy milyen is valójában az Istennel való kapcsolat. Belekarolunk az Úrba, aztán megpróbáljuk irányítani… vagy pedig, belekarolunk, és bízunk Benne, és hagyjuk, hogy Ő vezessen minket.
Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!” (Zsoltár 51/3-4; 12).
Hány, és hány alkalommal jutok ide? Mégis, Isten kegyelme megtart. Egy zsoltárral előbb, az 50.-ben azt írja a Biblia: „Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem lévő ételáldozataidért… Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a felségesnek tett fogadalmaidat! Hívj segítségül engem a nyomorúság idején” (Zsoltár 50/8; 14-15).
Ha odafigyelek, érdekes módon mindig van értelme a Biblia olvasásának, és minden alkalommal van benne valami, ami miatt megérte olvasni.
Örülök, hogy nem az Ószövetség idején élek… azonban a lényeg ma is megvan, mert Isten kegyelme hatalmas. Mindegy, hányszor megyek bűnbocsánatért Őhozzá, Ő készen áll arra, hogy megbocsásson.
Ez óriási kiváltság! Nekem pedig egy dolgom van: megtartani, amit megfogadtam Neki. Meg is tartom. Épp a minap jött szembe velünk a helyzet: kissé máshogy alakultak a dolgaink, és bizony, felmerült a kérdés: megtegyük, amit ígértünk, vagy sem? Megtettük. És nagyon nyugodt a szívem – igen, mondhatom, boldog is vagyok, hogy megtettük, amit megfogadtunk. És tartjuk! Mert így helyes.
