Meglepően nagy a vidámság ma reggel. Istennek hála, a nehézkes ébredés ellenére is jó a kedvem, egyszerűen boldoggá tesz az a biztos tudat, hogy Isten velem van.
            Na jó, örömömhöz hozzájárul az is, hogy újabb tüntetés vette kezdetét ma reggel. Persze, ha az utam az Erzsébet hídon vinne át, és nem tudnék haladni, én is anyáznék – tehát a hogyannal nem értek egyet, de azzal, amiért csinálják a fesztivált, azzal igen. Na, de mindegy, hamarosan megint megkapom, hogy hungarista vagyok… :-)

 
            „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett; megsegítette őt az ő jobb keze és az ő szentséges karja.
      Tudtul adta az Úr az ő szabadítását; a népek előtt megjelentette az ő igazságát. Megemlékezett az ő kegyelméről és Izrael házához való hűségéről! Harsogjon a tenger és minden benne való, a világ és a kik lakoznak benne.
         A folyóvizek tapsoljanak, a hegyek együttesen örvendezzenek” (Zsoltár 98/1-2; 7-8).

 
           Wow! Hatalmas dolog átélni az Isten csodadolgait. Nem misztifikálom túl a kereszténységet, mert nem látom értelmét, és igazág szerint butaság is lenne így tenni; de bizonyos esetekben a természetfeletti valóban megnyilvánul az életemben, és ilyenkor nem tudok mást tenni, csak csodálkozok, és addig ütöm a vasat, amíg meleg.

            Egyébként is az fűt, és motivál, hogy minél több emberrel tudjam megosztani, Isten mit tett velem, de amikor egy-egy valódi csoda dolog történik az életemben, akkor abszolút megszűnik minden kétség, és semmi más nem számít, csak az, hogy hadd mondjam…

„A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek” (Máté 10/27).

Mi mást is tehetnék? Elmondom, hogy az egyetlen, igaz Szabadító Isten tett engem is szabaddá, és változtatta meg az életemet! Így fogok tenni gyüli alkalmon is ma este. „El kell mondanom, amit Ő tett…”