Tegnap este ismét bizonyossá vált, hogy a Biblia igaz. Igazi, tapasztalt emberekkel beszélgettünk és imádkoztunk együtt, mert „az igazságos ember erőteljes imádsága hatalmas dolgokra képes”.
Kornél hála Istennek már egyáltalán nem volt lázas tegnap, bár az orvos szerint az sem lenne meglepő, ha még egy hétig lázas lenne, annyira be van gyulladva a torka szegénynek. De a lényeg, hogy sokkal-sokkal jobban van.
Ma reggel mondjuk, már másfél órája nyüglődik, nem értem miért kelt fel fél hatkor… látszik rajta, hogy totál álmos.
Ma Máté 14. részét olvastam reggel. Jézus a vízen jár – az egyik történet címe. Az egyik kedven történetem. Annyira emberi és isteni is ez a történet. Krisztus valóban az Atya megtestesítője.
A történet számomra a bizalom, és a hit története. Saját magamra sokszor levetítem, csak én nem fizikálisan próbálok a vízen járni.
„Jézus a vízen járva odament hozzájuk (a tanítványokhoz). Amikor a tanítványok észrevették, hogy a tó vizén jár, megijedtek. >Kísértet!< - kiáltozták félelmükben. Jézus azonban rögtön így megszólította őket: > Bízzatok! Én vagyok. Ne féljetek!<.
Erre Péter így válaszolt: >Uram, ha tényleg te vagy az, adj parancsot nekem, hogy menjdek oda hozzád a vízen!<
>Gyere!< - felelte Jézus. Péter ki is lépett a hajóból, és a vízen járva elindult Jézus felé. Amikor azonban látta, hogy milyen erősen fúj a szél, megijedt. Kezdett elsüllyedni, és így kiáltott: >Ments meg Uram!<. Jézus azonnal felé nyújtotta a kezét, megfogta őt és így szólt: >Kishitű, miért kételkedtél?<” (Máté 14/25-31).
Ami nagyon tetszik, bár kissé abszurd helyzet is egyben. Jézus megy a tanítványok felé a vízen, erre ők kapásból kísértetnek vélik. Jézus, a Kánai menyegzőn a vízből bort csinált. Meggyógyított kismillió beteget. Megetetett több mint ötezer embert – tehát látszik, hogy Jézus nem egy átlagos ember. A tanítványokkal folyamatosan foglalkozott már eddig is, tanította őket, magyarázta nekik a történeteket, stb. Ők mégis, azonnal kísértetnek vélték.
Bónusznak pedig, Péter – a legszangvinikusabb mind közül – vállalkozik rá, hogy odamegy Jézushoz – egy feltétellel: HA TÉNYLEG TE VAGY AZ…
Hányszor próbáltam már meg „járni a vízen”, vagyis hányszor vetettem már magamat bele nagy elhatározással, hogy mostantól aztán bízok Istenben? Sokszor. És hány alkalommal kételkedtem? Sokszor.
Sok esetben totál ugyanúgy vagyok én is, mint Péter. Nagy lelkesen belevetem magam a dolgokba, aztán, ahelyett, hogy Jézusra néznék, a körülményeket kezdem nézni. De minek? Pedig tudom jól, hogy ha a körülményekre összpontosítok, akkor bukta lesz… mégis, szerintem nem vagyok egyedül, sok esetben veszem le a tekintetemet Krisztusról.
Talán Péternél is egy bizalmi próba volt ez? Hiszen Péter könnyen lelkesedett be, talán ez a vizes történet egy próba volt, amiből aztán igen sokat tanulhatott.
Nekem is volt ilyen próba időszak. Jézus pedig, ahogyan Péternél is, volt, hogy megkérdezte: Miért kételkedsz? És, ahogyan Péterhez azonnal lenyúlt, úgy nyújtotta felém is azonnal a kezét, és kirántott a vízből.
