Gabi eléggé lebetegedett, nem tudom, hogyan alakul a hétvége. Lehet, hogy a felvételt is el kell halasztanunk.
Gondolkoztam néhányszor, hogy vajon Isten pontosan milyennek lát engem. Nagyképűnek is tűnhetne, de azt hiszem, hogy Isten valóban győztesnek lát, nemcsak engem, hanem minden gyermekét.
Nagyon megerősített az Ige: „Kösd derekadra kardodat, te hős; ölts pompás díszruhát! E díszedben járj sikerrel az igaz ügyért, az igazság védelmében! Jobbod félelmetes dolgokra tanítson!” (Zsoltár 45/4-5).
Díszruhás hős. Isten szemében, azt hiszem, minden gyermeke ilyen szerelést hord. Furcsa, hogy Isten nem igazán veszi figyelembe, hogy én mennyire le tudom magamat hordani, vagy mennyire rossz színben látom olykor magamat és a világot. Isten „kicsit” többet lát belőlem.
Hibáim sokaságának ellenére is szeret, és a gyermekének tart.
Azt hiszem, ez a tudat képes új erővel felruházni. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy” (Ézsaiás 43/1).
Képes vagyok elfogadni feltétel nélkül Isten szeretetét? Képes vagyok végre úgy látni magamat, ahogyan Ő lát engem? Remélem…
