A pénteki böjt folytatódik, igaz, hogy fizikálisan szabályosan harc így a nap, de a múlt héthez hasonlóan, most is érzem, hogy lelkileg nagyon jót tesz, és jól is érzem magam.
Reggel Gabi bement az OEP-be, addig Kornéllal ketten voltunk itthon, amíg nem látott senki, kipróbáltam, milyen lehet kisbabának lenni, megpróbáltam azt csinálni, amit Kornél. Amikor hason játszott, akkor hason voltam, ha felemelte a fejét, akkor én is, aztán a hátunkra fordultunk stb. bevallom, néhány perc is elég volt ahhoz, hogy rájöjjek, a kondícióm gyatra; azonkívül pedig, azt gondolom, senki felnőtt ember nem bírná azt végigcsinálni, amit egy kisbaba – talán csak, egy-két elvetemült ember.
„Új szövetséget kötök Izrael népével - mondja az Úr – és az ilyen lesz: törvényeimet beírom az értelmükbe, és a szívükbe vésem, Istenükké leszek, ők pedig népemmé lesznek… Mert megbocsátom gonoszságaikat, és bűneikre többé nem gondolok vissza” (Zsidó 8/10; 12).
Ahogyan olvastam ezt a részt, akaratlanul is a saját életem jutott eszembe, néhány évvel korábbi időszakomból.
Már régen ujjá születtem, amikor valamilyen elmebeteg okból mégis úgy döntöttem, jobban tudom a dolgokat irányítani, mint Isten, ezért a kezembe vettem életem gyeplőjét, hogy bizonyítsam, mekkora király is vagyok.
Mindennek a vége az lett, hogy 5 év dohányzás és mértéktelen ivászat, kábítószerezés után semmi más reményem nem volt, mint Isten. Nem volt mit tennem, mert semmi, senki más nem volt képes a lelki bajaimat helyretenni, csak Isten.
Milyen jól is jött ekkor a régen megtanult néhány igevers, amit általában csak akkor mondtam el, ha a lelkiismeretemen, vagy az egyre erősödő halálfélelmemen szerettem volna könnyíteni.
Az Ige már akkor is élővé vált – ha valóban úgy mondtam ki azokat az igeverseket. A kilátástalanságban pedig újra éledt egy egészen halvány, és kicsike kis hit-szerűség, és Isten felém nyújtotta a kezét és megmentett.
Mivel ráébredtem, hogy Isten nélkül lehetetlen igazán élni, és nem lehet teljes életet élni, odaadtam magamat Istennek, így, a legbiztosabb helyre, a Mindenható Úr kezébe tettem az életemet.
Ő pedig, a szívembe, és értelmembe írta törvényét, az Élet Törvényét! Ennél csodásabb dolog nem létezik! Bűnbocsánatot nyertem, új életet kaptam, és Isten a szívembe írta a velem kötött szövetség nyomán az Élet Törvényét, amelynek következtében a tehetségemet Neki tudom ajánlani, és felhasználni; dalokat írhatok, zenét szerezhetek; van egy csodás családom, lakásom, és egy remek gyülekezet, ahol valóban közösségben vagyunk egymással, és kereshetjük Isten szeretetének mélységét.
Isten az Élet Törvényét írta a szívembe, azt hiszem, az volt a könnyebbik dolog – és az értelmembe is. Ezzel még küzdök… Nagyon igyekszem az értelmemmel is felfogni, és megérteni Isten dolgait, többnyire a szívemmel megy könnyebben. :-)
