Úgy érzem, hogy az elmúlt napokban elsősorban a szívemben, és a hozzáállásomban változtak, változnak a dolgok. Isten valóságos. Ebben annyira biztos vagyok, mint abban, hogy most a számítógép előtt ülök. Abban is biztos vagyok, hogy Ő az, Aki segít engem minden nap, és segít megtalálni a változtatni való dolgokat az életemben.
„Szeretném, ha adományotok úgy lenne elkészítve, mind önként adott nagylelkű ajándék” (2. Korinthus 9/5). Mindenre igaz. Amikor egyszerűen csak adok az Istennek, legyen az idő, szolgálat, pénz, bármi; ez a helyes hozzáállás.
Mostanában akaratlanul is így gondolkodom: vajon tetszik neki ez az új dal? Tetszik neki az az ima, vagy az életem? Tetszik neki a hozzáállásom? – Remélem.
Igen, velem van, és mégsem tesz semmit – látszólag. Egyszerűen itt van velem, velünk, és ahogy a Biblia is mondja „elég neked az én kegyelmem” – olykor nagyon nagy súlya van ezeknek a szavaknak. Igaz, sokaknak nem tűnik túl nagy segítségnek a fenti kijelentés, de Isten kegyelme valóban elég. Ebben minden benne van, csak a mélyére kell nézni.
Tudom, hogy Isten velem van, és segít. Mindent viszont nem tesz meg helyettem! Nekem is tennem kell a győzelemért! Viszont, ha én készen állok, és hajlandó vagyok elindulni a győzelem felé, akkor Ő azonnal mellém áll, és vezet!
„Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsőségedet és ékességedet. És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelídségért és jogért” (Zsoltár 45/4-5).
Remek indulás! Irány a győzelem. Lehet, hogy nehézségek árán jutok győzelemre, de tudom, hogy Istennel csakis győztes lehetek!
